Vejemnek fõztem, de én is ettem :) A nagylyány nem bárányrajongó, de a vejemmel mi sokszor ettünk már bárányt. Az esetek többségében õ főzte: a hazájában ez alapétel. Most viszont gondoltam, hogy én is el tudok készíteni egy kiemelkedõ fogást belõle.

Itthon már grilleztem hasonlót, most csak a fûszerezése lesz teljesen eltérõ. Sikerült egy szép darabot kifogni tetemes mennyiségû faggyúval burkolva, ami kifejezetten szükséges a grillen való elkészítéséhez, ki ne száradjon a hús!

Összeszedtem a hozzávalókat. Friss fûszer csak kakukkfü és petrezselyen volt itthon, a többit üvegbõl szórtam.

• 90 dekányi (9 bordás) bárány borda.
• 1/2 citrom héja
• 1/2 narancs héja
• 1 csokor petrezselyem
• 1 fej fokhagyma
• 2 nagy fej mogyoróhagyma (salotta)
• néhány szál kakukkfü
• 1 tk darált bors
• 1 ek só
• fûszerek: provence-i, marokkói és creol fûszerkeverék
• 1 ek füstölt pirospaprika
• olivaolaj

A fokhagymát girizdekre bontottam, és alufóliába csomagolva egy kis olivával a sütõbe tettem 180 fokra. A bárány zsíros burkolatát éles késsel bekockáztam. Alaposan bedörzsöltem sóval, majd a száraz fûszerekkel.

Egy újabb alufóliába beleaprítottam a salotta hagymát kis kakukkfûvel. Meglocsoltam pici olivával, és ment társaságnak a fokhagyma mellé. Felaprítottam a petrezselymet, citromhéjat reszeltem rá jó sokat. Kibontottam a megsült fokhagymát, hogy kicsit lehüljön, 30 perc elég volt neki, hogy krémessé süljön.

Lehámoztam a girizdeket egy keverõtálba. A petrezselyemre ráreszeltem egy fél narancs héját is, majd a fokhagymára szórtam az egészet. Hozzákevertem még a sült salottát, de a kakukkfû szára nélkül. Végül villával krémesítettem (a sült hagymafélék szeretnek krémmé alakulni).

Ezzel a péppel burkoltam be a már 40 perce fûszerben pihenõ báránybordát.

Becsavartam fóliába, és 4 órára félretettem a hûtõbe a húst: a vejem csak estére ér haza. Vacsora kezdete elõtt bõ másfél-két órával nekiláttam a gombás rizottó elkészítésének. Ekkor kivettem a húst is a hûtõbõl, hogy szobahõmérsékletre melegedjen, míg a rizzsel pepecselek. Amint azzal végeztem, begyújtottam a grillt, ahol 30 percig a zsíros oldallal felfele, majd további 20-ig a csontos oldalával felfele sütöttem.

Egy maghõmérõn figyeltem, mikor éri el a 130F-et (54C) (ez itt még csak 120F).

amikoris levettem a tûzrõl, és alufóliával betakartam.

Itt 10 perc alatt szép lassan felment a hõmérséklete 145F fokra (63C), ami tökéletes a bárányhúsnak. Felszeleteltem a felét. A színéből ítélve több volt ez, mint 63C ...

Majd tálaltam a vacsorát. A vejem nem tudta kivárni a rizottót, gyorsan belekezdett.

Én meg elfelejtettem a tálalást fényképezni, csak a második adagra jutott eszembe.

A csontról is le kellett szopogatni a húst.

A maradékot meg felszeleteltem, meglocsoltam a szaftjával, és eltettem másnapi ebédnek.

Egyszerûen fantasztikus volt ez a hagymás pépes burkolat. Nem engedte megégni a húst, viszont beszivárgott az íze a felszín alá (amihez biztos segített az olvadó zsír is).

Ha ugyanígy fûszerezve, de tepsiben készült volna, a zsíros szaftja sem lesz a lángok martaléka - meglocsolhattam volna vele a rizottót.