Megint a Nagycsarnokban jártam, közelgett egy jó leves ideje, vettem pár libaszárnyat, 300 volt kilója, nem pénz érte. A négy szárny bő másfél kilót nyomott. Szép tiszta volt, pár tokot kellett kitépni belőle, no meg lejött egy jó marék háj is. Nem bántam, szeretem a tepertőt, a zsír is elkopik lassan. Egy korty vizet aláöntöttem és kisütöttem hát legott, a töpörtyűt fel is faltam csak úgy minden nélkül, kései uzsonna gyanánt, a zsír meg egy bögrében ment a hűtőbe.
Pár napra rá elfogyott itthon a kenyér. Boltit nem akartam venni, a kenyérsütéshez kellett volna vagy öt óra, ami munka után elég necces, valami viszont kellett a tökfőzelék mellé - magában elég sovány falat ebédre -, meg reggelire. Ekkor pattant ki a fejemből a libazsíros csiga gondolata. Kicsit rágódtam rajta, de sok időm nem volt tökölni, lesz, ami lesz, belevágtam, és lett. És jó lett.
Hozzávalók:
- 60 dkg búzafinomliszt
- 2,5 dkg élesztő
- 3 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- 1,5 teáskanál só
- 10 dkg libazsír
- 10-15 dkg vöröshagyma
A lisztet megsóztam, hozzáadtam a cukros tejben felfuttatott élesztőt. Lágy tésztát gyúrtam belőle, meleg helyen kb. 30 perc alatt a duplájára kelesztettem.
Míg a tészta kelt, egy fej vöröshagymát kockára vágtam. Nagyon nem vacakoltam vele, jó közepes méretű lett. A képen látható hagymának csak mintegy harmada került bele végül a tésztába.
A megkelt tésztát kinyújtottam és megkentem két púpozott evőkanál hideg libazsírral.
Kilencrét hajtottam, mint a leveles tésztát vagy a tepertős pogácsát szoktuk. Tulajdonképpen, ha ráértem volna, hideg helyen pihentethettem volna a tésztát, és számos kenés és hajtogatás után igazi leveles tésztát kaptam volna. Ha az a sok volna nem lett volna. De időm az nem volt. Ment hát meleg helyre, kelt egy darabig, aztán megint nekiestem.
Ismét kinyújtottam, rákentem még ugyanannyi zsírt, aztán megszórtam vastagon a hagymával.
Feltekertem, akár a csigát és felszeltem.
Tepsibe igazgattam, ahogy sikerült.
Újabb 30 perc alatt szépen megkelt.
Hármas fokozaton 35 perc sütés elég volt neki, a végén kicsit odapörköltem, aminek szokás szerint nem sok látszatja lett.
Reggelire kettényisszantottam kettőt, kicsit megvajaztam és beletettem egy-egy szelet sonkás felvágottat, ebédre meg a főzelékhez ettem belőle.
Kicsi leveles hatása azért lett, a hagyma kellőképpen megpirult, remek ízt adott neki. Mind szendvicsnek, mind a főzelék mellé finom volt. A zsír időközben elfogyott, úgyhogy megint menni kell szárnyat venni.
