Bő fél év telt el azóta, hogy utoljára töltött káposzta jelent meg a blogon, itt volt hát az ideje neki. Az általam készített változat sokban hasonlít az András által készítettre.
Írhattam volna, hogy töltött káposzta, ahogy én szoktam, de az nem lenne igaz, mert nem így szoktam, de eztán így fogom.
Édesanyám hajdan édeskáposzta levélbe töltötte a húst, de ahogy lassan rám maradt a „munkásabb” ételek elkészítése, a velem született lustaság miatt csak sima gombócot főztem bele. Mármint „csak” a többi mellett. Benne volt abban a gombóc mellett a sertés alfája és omegája, azaz orr és farok, egy kabátra való bőrke no meg legalább egy füstölt fej is. Szerencsére edény tekintetében egészen húsz literig jó vagyok.
Ilyen merészen most már nem merem adagolni a koleszterintet, de azért belecsempésztem pár jobb falatot.
Hozzávalók:
- 1 kg darált hús
- 30 dkg rizs
- 3 fej hagyma
- fokhagyma
- őrölt fekete bors
- só
- 0,5 kg füstölt csülök
- 1 kg szálas savanyú káposzta
- 1 fej savanyú káposzta
- pirospaprika
- édes paprikakrém
- 25 dkg lecsó
- sertészsír
- 1 egész tojás
A füstölt csülköt előző nap megfőztem és a levében hagytam kihűlni.
Míg a csülök főtt, a káposztát is előkészítettem, leválasztottam róla 15 levelet, kivágtam belőlük az eret és félbevágtam őket. Úgy becsültem, elég nagyok a levelek, hogy két töltelék legyen egy-egyből. Hozzá kell tennem, hogy eleddig soha nem tapasztalt, jóízű káposztát kaptam, az egyben savanyított meg egyenesen mennyei volt, az erekből el ropogtattam párat. A szálas éppen elég savanyú volt, nem kellett átmosni, bár magam miatt nem is szoktam.
Másnap a csülköt kihalásztam és felaprítottam, a levét félretettem.
Kiolvasztottam fél kiló kolbászhúst, amit a múltkoriban tettem félre. Ledaráltam hozzá fél kiló sertéscombot.
A hagymát apróra vágtam és kevés zsíron megpirítottam. A megpirult hagyma egyharmadát a töltelékhez adtam, a maradékot megpaprintottam és egy fél doboz lecsóval, egy kanál házi paprikakrémmel (édes) és egy gondolatnyi, szintén házi paradicsomlével pörköltalapot főztem belőle.
A töltelékbe beleütöttem egy egész tojást, sóztam, borsoztam. A kolbászhús elég fűszeres volt, ezért fokhagymát és pirospaprikát nem tettem bele, a só és bors elég volt fűszerezésnek. Összedolgoztam majd hozzáadtam a nyers rizst is, és azzal is alaposan összekevertem.
A fél káposztaleveleket úgy vettem kézbe, hogy az ere felé eső, vastagabb része nézett felém. Beletettem egy kanálnyi tölteléket (csak az első néhánynál használtam kanalat, hogy ne maszatoljam össze a kezem, és tudjak fotózni), felhajtottam az alját aztán felgöngyöltem.
A másik végén a levél vékonyabb volt, ezért könnyebb volt az ujjammal benyomkodni.
Harminc töltelék lett, nem túl formásak, nem is egyformák, de azért nagy bajuk nem volt.
Kinyomkodtam a szálas káposzta levét – szintén félretettem –, aztán nekiláttam az összeállításnak. A lábas (8 l) aljába mertem a pörköltalap felét.
Erre került egy réteg káposzta és a csülök fele.
Sorban rápakoltam a töltelékek felét, viszonylag lazán, hiszen a rizst nyersen tettem a töltelékbe, ezért az még dagadni fog!
Erre jött megint egy réteg káposzta, a maradék csülök, és a maradék pörköltalap fele, majd a többi „gombóc”. A tetejére káposzta és pörköltalap került zárásként.
Felöntöttem egy kevés vízzel valamint 2-2 deci savanyúkáposzta- és csülök lével. Egy órán keresztül főztem mérsékelt lángon, majd, mikor felforrt, megkóstoltam. Savanyúság tekintetében már jó volt, de egy kis sót még kívánt, ezért a csülökléből öntöttem még rá, és a továbbiakban is azt használtam.
Ezután a legkisebb gázrózsa legkisebb állásán rotyogtattam vagy három órát, ha kellett, feltöltöttem.
Egy jó kanál tejföllel tálaltam. Elégedett voltam vele, minden puha, ízes volt, hat evésre éppen elfogyott. Azért egy kis malacfarok kellett volna még bele...
