Az a hír járja az ismerőseim között, hogy nem szeretem a hamburgert, mivel nem eszem gyorsétteremben. Az igaz, hogy nem járok ilyen helyekre – legfeljebb, ha elkísérek valakit, egyszer pedig muszáj volt –, de a hamburgert megeszem, csak éppen szeretem tudni, miből készül. Valamikor gyakran sütöttük grillen, magam vásárolta, az öreg darálón saját kezűleg legalább kétszer átdarált marhahúsból. A puffancsot a közeli pékségben, a kerti mulatság időpontjára rendeltem, a zöldséget az ismerős árusnál válogattam.

Aztán előbb a marhahúsról kellett leszoknom, később a pékség lett Lipóti, márpedig ott puffancs nincs. Pénteken viszont mindenképpen hamburgert akartam enni, tehát nekigyürkőztem, és hamburgert ettem. Persze nem lett az igazi, autentikus hamburger, inkább amolyan kispolgári fajta.

Először a puffancs problémáját kellett megoldani. A közeli boltban huszadikán még volt aznap lejáró szavatosságú, négyesével csomagolt fajta, de mivel 22-ére terveztem az ételt, ez nem volt jó. Másnapra azonban nem szállítottak puffancsot a boltba, én meg nem mertem arra alapozni, hogy pénteken lesz-e, vagy sem. Körülnéztem hát az Interneten, és választottam egy receptet, amit kissé átalakítottam az ízlésemnek és a tervezett mennyiségnek megfelelően.

Hozzávalók 4 darabhoz:

20 dkg búzafinomliszt

10 dkg rétesliszt

1 tojás + 1 a kenéshez

1 evőkanál cukor + 1 teáskanálnyi

2 dkg élesztő

1 evőkanál olívaolaj

só

1 dl tej

1 evőkanál joghurt

A liszteket beleszitáltam egy tálba, hozzáadtam a cukrot, a sót, az olajat és a joghurtot. Beleütöttem a tojást. Az élesztőt felfuttattam az egy teáskanál cukorral elkevert langyos tejben, és hozzáadtam a többihez.

Lágy tésztát gyúrtam belőle, és a kilisztezett tálban letakarva a radiátorra tettem kelni.

A tészta bő egy óra alatt kelt meg, kiborítottam a gyúródeszkára, és négy egyenlő részre osztottam.

A tésztadarabokat átgyúrtam, megformáztam, és a sütőpapírral bélelt tepsiben további fél órát kelesztettem.

Megkentem a felvert tojással, és 3-as fokozaton, folyamatosan figyelgetve aranybarnára sütöttem.

A fasírthoz nem használhattam marhahúst, ezért egy darab pulyka alsócombot daráltam össze egy arasznyi, bőrétől megszabadított, füstölt kolbásszal. Ezzel egyrészt egy kis zsírosat vittem a fasírtba – nem akartam még öt deka zsírszalonnáért is elzarándokolni a piacra –, másrészt kapott az egész, egy magyarosch ízesítést. Igazából az a klasszikus, manapság már sehol nem kapható, friss, puha lángolt kolbász lett volna a tuti, aminek annak idején nem ajánlották a hőkezelés nélküli fogyasztását.

A ledarált húst négyfelé osztottam, kitapicskoltam, és teflon serpenyőben megsütöttem.

A húst kiszedtem, és a félbevágott puffancsokat a visszamaradt zsírban megpirítottam.

A puffancsra először jégsalátát pakoltam, majd rátettem a fasírtot, és vékonyan megkentem mustárral.

Erre került a felkarikázott lila hagyma és az uborka valamint egy öntésnyi kecsap.

Jó lett. Ropogós, ahol kell, puha, ahol az a jó. A puffancs pont olyan volt, mint 1984-ben Agárdon a Popstrand mellett, csak nem vödrös csalamádé leve csorgott bele a szakállamba. Megettem kettőt, lekísértem egy hideg Gösserrel, aztán aludtam egy nagyot.