Curry volt már sok, de mindegyik más. Tegnap elmentünk egy ázsiai boltba. Mit boltba, áruházba, vagy éppen csarnokba! A bolt nagyobb volt mint a nagycsarnok mindenestül. A vevőközönség főleg ázsiai - csupán néhány fehér ember kóválygott a kibogozhatatlan árcédulákat silabizálva (nagyon apró betűvel volt valami angol felirat is). Fantasztikus választék, szín- és illatorgia. A gyümölcsök tizedét se ismertük, de gyorsan vettünk cukorborsót meg héjborsót (snow pea és sugar snap pea), valamint zöld csili paprikát, meg kimcsit. Ez utóbbi csalódás volt, mert savanyú ízre számítottunk, ehelyett erősen csípős, osztrigaszósszal fűszerezett valamit vettünk egy koreai vevő tanácsára, hogy az a legfinomabb. Ez amúgy általában is jellemző volt a vevőkre - nagy lelkesedéssel mutogatták milyen szép valami, vagy hogy miért épp azt vegyük meg. Csak kimcsiből volt két Auchanfolyosó méretű polc! Találtam persze miszo pasztát, fehéret és dashit is (japán instant hallevespor). Az árak nagyjából megfelelnek az otthoni ázsia boltok árainak, így nem kellett túl sok csomagot bepakolnom. A hús pulton volt olyan Kobe marhaszelet hogy az leírhatatlan. Az ára is. A pho leveshez például papír vékonyra szeletelt marha is volt. A halaspult leírhatatlan. Ez sajnos nálunk nincs, viszont érdekes, hogy a pontyból teljesen kifogytak (itt az állam fizet, ha kifogod a pontyot, mert szeméthalnak tekintik, mivel nem őshonos. Olcsó is, $4 egy kiló belőle. Volt helyette viszont Barramundi - amit már otthon is tenyésztenek - ugyanúgy akváriumban, mint nálunk a ponty. A rengeteg hal közül a "nadrágszíjhal" tetszett a legjobban. kb egy méter hosszú, de csak 8-10 cm széles. Tényleg egy övhöz hasonlít.
Szóval alaposan bevásároltunk a gyerekeknek.
Ma délben meg itthon maradtam magnak. Meg is éheztem, meg dolgom se volt, gondoltam van garnéla befagyasztva, valamit főzök belőle. Azután eszembe jutott a rengeteg zöldség, amit az ázsiai boltban vettünk, így curry felé fordult a főzőcskézés.
Gyorsan összeszedtem a hozzávalókat, hogy ebből fogok főzni:
Elkezdtem feldarabolni a zöldségeket. A 4 szál spárgát egész rövid karikákra szeltem és egy kanálnyi forró vajban kicsit megpároltam és egy tálba tettem. A zöldborsófélékről leszedtem a sarkait és szintén felaprítottam.
Ezt is megpároltam kis vajon, majd a spárga után öntöttem a tálba.
Találtam egy darab cukkínit is és minden további zöldséget összekaszaboltam.
Újabb kanál vajra szórtam a petrezselyem kivételével.
Ezt is csak annyira pirítottam, hogy fényes legyen, de továbbra is ropogjon. Mind beletettem a tálba, megkavartam, és a zöldségrésze kész is lett a dolognak. A serpenyőbe most ujabb adag vajat tettem, amibe a kimagozott, apróra vágott zöld csilit és ugyanennyi zöldpaprikát szórtam. Nagy lángon pirítgattam, majd két evőkanálnyi piros curry pasztát adtam hozzá. Ezt is lepirítottam, amíg a pasztában lévő csili színe megjelent a vajban.
Csípős lehetett, mert a felcsapó gőz igencsak facsarta az orromat! Belekanalaztam a kókusztej tetejét. Azaz kanalaztam volna, de ez egy elég vacak kókusztej volt, mert mintha túrós lett volna. Mindegy, most már benne van.
Alapos kavarás után az egész konzervdoboz tartalmat beleöntöttem és lassú lángon forraltam.
Na, akkor jöhet a garnéla. Hopp - a feleségem nem eszik tengeri herkentyűt! Kis kutatás a mélyhűtőben, és teljesen tisztított csirkemell szeleteket találtam. Két vékony szeletet valamennyire kiolvasztottam, centis kockákra vágtam, tekertem rá borsot, sót. Találtam kis friss kakukkfüvet - az nem árthat felkiáltással abból is szórtam rá ás forró vajra dobtam.
A curry szósz nagyját ráborítottam a zöldségekre, de végül a csirkét egy másik serpenyőbe tettem, aminek teteje is van.
A csirkéhez adtam egy decinyi csirke alaplevet, és lefedve puhára főztem.
Így ahogy volt, levestől hozzáöntöttem a currys zöldségekhez. A garnéláról leszedtem a farkát, kockákra vágtam. A felszabaduló serpenyőbe ismét pirítottam egy evőkanálnyi vörös curry pasztát, majd egy másik (kisebb) kókusztejes konzervről ezúttal sikeresen lekanalaztam a sűrűjét, ami nagyon zsíros és remek oldószere a curryben bújkáló ízeknek és színeknek.
Rátettem a garnéladarabkákat a farokpáncélokkal, és 2 percig főztem.
Ekkor kidobáltam a pancélokat és a garnélát egy külön tálkába tettem. A másik serpenyőben megmaradt curry szósz pedig a csirkés-zöldséges currybe kevertem.
Ragadós rizst főztem hozzá.
Akkora sikere volt, hogy elfelejtettem a tálalásról képet készíteni, és mire rájöttem, el is fogyott az egész. Végül is csak én ettem a garnélából, a többiek boldogok voltak a csirkével.