Madársaláta

Madársaláta, galambbegy saláta (Jókai saláta galambbegy néven említi (csak, hogy a műveltségem is csillogtassam kicsit)). A rendszertani adatok okán kérem, nézzen után, akit érdekel. Az egész mérsékelt-égövi Európában elterjedt, Franciaországban igen népszerű, ezt állítólag XIV. Lajos udvari szakácsának köszönheti, nagy mennyiségben termesztik. Igénytelen, mint a lápi görény, a szárazságot és a hideget jól bírja.

Ez a példány már kezd felmagzani kicsit, de még éppen jó.

Tartalmaz többek között B9-vitamint, béta-karotint, folsavat, vasat, cinket, magnéziumot, foszfort (nem kell, hogy világítson, elég, ha feláll), gazdag A- és C-vitaminban, kalóriatartalma igen alacsony. Tehát igazi tavaszi vitaminbomba, (brrr..., tiszta stáhlkonyhája, meg dzsémiolivér, szinte hallani a szélcsengettyűket), szóval, ha van némi hely a kertben, olcsón friss salátához juthatunk. Íze – állítólag – a dióéra emlékeztet, szerintem madársaláta íze van.

Hajdan édesapámmal vadon termő példányok magvait gyűjtöttük be, és abból lett a mai állomány (jobb boltokban vetőmag is kapható). Minden évben hagyok néhány tövet, amely elszórja a magját. Tavaly szedtem némi magot is az ismerősöknek, abból vetettem egy új helyre, egyszerűen belegereblyéztem a felásott földbe. Szeptember-októberben kell vetni, lehetőleg olyan helyre, amit nem bolygatunk meg nagyon kora tavasszal, szőlősorok közé vetve talán a legjobb. Először becsüljük meg nagyjából, hogy mennyi magot kívánunk vetni, aztán vessük el a negyedét. Ha sűrű, nagyon apró marad, márpedig egyébként sem nő nagyra. Általában már ősszel kikel, áttelel, és a tavaszi meleg hatására gyorsan kifejlődik, március-áprilisban már fogyasztható. Igénytelensége ellenére a tápanyagban gazdag földet, és szárazabb tavaszokon az öntözést meghálálja. Virágzás előtt érdemes szedni, később eléggé markánssá válik az íze.

Szedéskor közvetlenül a föl színe alatt vágjuk le, váltott vízben többször meg kell mosni (rengeteg földet tudunk vele hazavinni), és a sérült, fonnyadt leveleket valamint a gyökeret leszedni. Salátacentrifuga erősen ajánlott, ugyanis vizet is sokat meg tud tartani a rengeteg apró levél. Hűtőszekrényben napokig friss marad.

Bár főzve is készítik, véleményem szerint nyersen az igazi. Sajt vagy egy jó sonkás szendvics mellé, salátának pirítóssal vagy barna kenyérrel, esetleg más salátafélékkel keverve. Jól illik hozzá a mogyoróolaj, az olajos magvak, a pirított szalonna, esetleg a belekevert, enyhén ízesített kruton.

Madársaláta-saláta: 2-3 dkg füstölt, húsos szalonnát, esetleg zsírosabb sonkát nagyon apróra vágok, serpenyőben ropogósra pirítom. Mikor langyosra hűlt, a zsírjával együtt kisebb befőttesüvegbe töltöm, ráöntök 2 evőkanál borecetet (esetleg citromlét) és 4 evőkanál extra szűz olívaolajat, nem kell a salátának az öntetben tocsogni. Közvetlenül tálalás előtt nagyon-nagyon összerázom az öntetet, és a salátára öntöm, majd összeforgatom. Ha a kisült zsír kissé összeállna, mikróban vagy a tábortűz parazsa mellett kissé meglangyosítom.