Úgy esett, hogy megmaradt egy kacsa decemberről. Mi tagadás, kicsit túlbiztosítottam az ünnepi menüsort, mind a fajták, mind az adagok szempontjából. Minden bőségesen elég volt, sőt maradt is egy-két adag mindenből. Halászléből és töltött káposztából le is fagyasztottam két-két evésre valót, de a kocsonyánál nem volt ilyen opció, meg kellett enni mind. Nem panaszkodom, jó éltem, de a kacsát már nem sikerült besuvasztani.
Most hétvégén aztán előkaptam őkelmét, és megsütöttem.
Hozzávalók:
- 1 kacsa
- sertészsír
- rozmaring
- alma
- burgonya
- cékla
- sárgarépa
- petrezselyem
- paszternák
- étolaj
- vöröshagyma
- fokhagyma
- só
- fűszerek
Már csütörtökön átnéztem a zöldségkészleteket az erkélyen lévő polisztirol ládákban. A sárgarépát látva konstatáltam, hogy azt bizony venni kell, mivel igencsak nyeszlettek. Arról nem is beszélve, hogy csillogott a ráfagyott víztől a céklával és a paszternákkal egyetemben. Ugyan a hideg nemigen árt nekik, de a mellettük lévő krumpli miatt igencsak nyugtalan voltam. Kivadásztam egy kisebbet, félbevágtam, meg is nyalintottam, de nem látszott, hogy valami baja lenne. Mint kiderült, nem is volt. X-akták. Szóval összeírtam, ami kellett, pénteken munka után bevásároltam. Pénteken reggel a madarat is kivettem a fagyasztóból, hogy kiolvadjon, mire hazaérek. Nem olvadt ki, kis hideg vizes áztatással rá kellett segíteni. Az hamar kiderült, hogy hiba volt pár nappal elébb tövig vágni a körmöm, mert a kacsa olyan tokos volt, hogy leginkább egy vedlett sünre hajazott. Szárazra töröltem, aztán elővettem a jó öreg varratszedő csipeszt, és nagyot sóhajtva nekiláttam.
Másfél óra tokolás, egy perzselés, egy újabb mosás és törlés után késznek nyilvánítottam. Ami maradt, az éppen kell az emésztéshez. Kívül-belül megsóztam, aztán egy tepsiben a hűtőbe tettem a másnapi viszontlátásig.
Az is rögvest látszott, hogy a két és fél kilós madár nem fog beleférni a római lányba, még magában sem, a zöldségekkel együtt pedig a legnagyobb tepsim sem lesz elég. Maradt hát a kétütemű főzés (sütés). Elkentem két jó kanál zsírt a tepsi alján, arra szórtam egy fej vékonyra vágott vöröshagymát. A kacsa pocakjába tettem két ágacska rozmaringot és belegyömöszöltem két kisebb idared almát. Mivel mindenáron ki akartak ugrani az almák, egy hústűvel összetűztem a fenekén lévő vágást. A hátára tettem még két rozmaring ágat, hogy a fólia ne érjen hozzá.
Egész héten a boltokat jártam széles alufóliáért. Nem tudom, mi a csuda lehet, talán betiltották, de 45 centis alufólia sehol nem volt. Öt különböző lánc üzletében jártam, de mindenhol csak a 29 cm-es volt, az is olyan vékony, hogy ha ráfújok, kilyukad. Hajdan, még a régi lengyel piacon olyan alufóliát vettem, hogy a légpuska sem vitte volna át. Abban még volt anyag, most bezzeg...
Maradt a keskeny. Levágtam két csíkot, három hajtással összedolgoztam, aztán azzal fedtem be.
Mikor rájöttem, hogy ha nem teszek alá egy tepsit hőelosztónak, a hagyma szénné ég, egyel feljebb tettem. Ki is szakította a sütő teteje egyből, ahogy toltam befelé. Miniatűr Etnaként pöfékelte a gőzt, szerencsére nem száradt ki a hús emiatt.
Miután a kacsát sínre tettem, nekiláttam a zöldségeknek. Meghámoztam mindet, nagyjából 10 centis darabokra vágtam őket, amelyik vastagabb volt, feleztem-negyedeltem. A vöröshagymát vastagabb laskára, a fokhagymát vékony szeletekre vágtam. A tepsiben meglocsoltam az egészet fél deci olajjal, megszórtam sóval és a tavaly nyáron Ciprusról kapott burgonyafűszerrel. Összeforgattam, hintettem egy kis fűszert a tetejére is a látvány kedvéért, lefedtem fóliával és félretettem.
A kacsa két órát sült hármas fokozaton fólia alatt.
A fóliát levettem, kicsipegettem a zörgősre száradt rozmaringot, és visszatettem a kacsát. Feljebb srófoltam a lángot és a pecsenyelével sűrűn öntözgetve fél óra alatt megpirítottam.
A zöldségeket hármas fokozaton bevágtam a sütőbe, és elmentem inni egy (3) viceházmestert, csak hogy legyen étvágyam. Két óra múlva, mire hazaértem, éppen kész lett.
Megint finom ebédet főztem. A kacsa príma szaftos lett, köszönhetően az almáknak, még a melle sem száradt ki. A zöldségek hozták a várt színvonalat, a cékla talán kicsit roppanós maradt, de épp jó volt. Minden nagyon ízesre sikerült, a rozmaringot is finoman érezni lehetett a kacsán. Megérte fáradni.