Waka kukoricaprósza posztja felcsigázta a gyomromat egy puliszkára. Ezt feleségem nem eszi, mert túl nehéz ételnek tartja (ami igaz persze). Viszont szombatra vendégeket hívott, akik mit tesz isten - szeretnének puliszkát enni.
Mivel egyikük glutén és tej érzékeny, hát a vizes változatot főztem egy pirinyó csalással.
Hozzávalók:
- 30 dkg. kukoricadara
- 10 dkg. bacon
- 5 dkg füstölt szalonna
- 1 nagy fej hagyma
- kis vaj a tepsi kikenéséhez, mert zsír nem maradt
- 25 dkg. juhtúró
- 1 dl tejfel (ez volt a csalás, de kellett!)
- só, víz
Feltettem 1,5 liter vizet forrni egy könnyen kimosható jénaiba.
Míg a víz forrni nem kezdett, egy lábasban kisütöttem a szalonnát és a bacont pici kockákra vágva.
Kivettem a kisült pörcöt egy tányérra és beledobtam a felkockázott hagymát.
 |
 |
Ezt is pirosra pirítottam. Összekevertem a tejfelt a juhtúróval. Eredetileg Garabonciás márkát kértem, de a boltban nem volt, csak valami szlovák hoch elegáns faháncs csomagolású, vagy magyar tömlős. Inkább a szlovákot választottam. Hát .. ízre olyan messze van a Garabonciástól, mint Makó Jeruzsálemtől!
Felforrt a víz, lassan kevergetve beleszórtam a kukoricát, majd megállás nélkül kevergettem, míg meg nem főtt.
 |
 |
Akkor lezártam a gázt alatta, lefedtem és nekiestem a tepsi kivajazásának.
Szórtam kis hagymát is a tepsi fenekére, majd egy centis puliszkaréteget terítettem jól el. A puliszkában talált göböt kiloptam, és megettem ... Így eltűnt a bizonyíték!
 |
 |
A puliszka tetejére megpróbáltam elkenni a tejfeles juhtúrót, de az sokkal keményebb volt, mint a kukorica - hát apránként rákanalaztam. Megszórtam a sült hagymából is egy kevéssel, meg a szalonnapörc egy részét is rászórtam.
 |
 |
Ezt a puliszka/juhtúró/hagyma/pörc rétegezést összesen négyszer tudtam előadni.
 |
 |
 |
 |
A végén egy kis reszelt sajtot szótam rá, és betettem a sütőbe 25 percre 200 fokra, hogy összeérjenek az ízek, elolvadjon a sajt.
A ténylegesen elkészített ételben csak 27 deka kukoricadara volt, ami azt eredményezte, hogy egy szép rakott valami helyett kanállal fogyasztandó keverék lett belőle. Pont az a 3 deka dara kellett volna még bele!
Azért kihülve már éppen vágható volt:
A vendégek rendesen ettek belőle, kivéve feleségem és a fiam - dehát ők maradtak szegényebbek egy jó ízzel!
Nem volt baj, hogy a kukorica hígabb lett, mint gondoltam. Kicsit fura volt kanállal enni, de sokkal könnyebb lett.
