Ezt is ki kellett próbálni. Édesanyám mesélte, hogy gyermekkorában nagyon szerette. Reggelente korán összekeverték a tésztát, és a pékhez vitték megsütni.
Kukoricaliszt persze nem volt itthon, és a közeli boltban is csak a hűlt helyét találtam, el kellett zarándokolnom a távolabbiba. Lekvár sem volt idebenn, ki kellett mennem a sufniba. Sürgős rendcsinálás vár rám, mert a temérdek üres üveg mögül alig tudtam kibányászni egy telit. 2006-os, nyári szilvából főtt lekvár.
Még soha nem sütöttem ilyet, de nem vagyok az az embert, akit ilyesmi elbizonytalanít. Google a jó barát segítségemre volt.
Hozzávalók:
60 dkg kukoricaliszt
5 dl tej
3 dkg élesztő
2 tojás
5 evőkanál kristálycukor
csipetnyi só
8-10 dkg sertészsír vagy vaj
ízlés szerint lekvár
Az élesztőt 2 dl cukros tejben felfuttattam. A lisztet sóztam, belekevertem a cukrot, és beleütöttem a tojásokat. Hozzákevertem a felolvasztott zsírt, az élesztőt és további 3 dl langyos tejet. Fakanállal alaposan kikevertem, meleg helyen egy órát kelesztettem.
A tepsit alaposan kizsíroztam, és beliszteztem. Beleöntöttem a megkelt tésztát, és szilvalekvárral „megpettyegettem”.
2-es fokozaton egy órát, majd 4-esen további 10 percet sütöttem.
Így elsőre nem lett olyan rossz, bár olyan „fujtós”, hogy tea nélkül nem lehet megenni. Legközelebb – már ha sikerül normális tejet vennem – az aludttejes verziót fogom kipróbálni.
