Öltött, de inkább kötött, hiszen a hálót kötik. Hogy jön ez ide? Rögvest kiderül.
Júniusban kicsit el voltam havazva a kertek miatt, nem volt érkezésem főzni. Két hétvégére is egy közeli étteremben vettem négy adag ételt. Pár szelet kenyérrel megfejelve elég volt szombat-vasárnapra, sőt még hétfőre is maradt egy ebédre való. A SZÉP-kártyámon temérdek pénz volt, nyaralni nagyon nem terveztem, kapóra jött hát. Előző nap megnéztem az étterem honlapján a pénteki menüt, hogy kész elképzeléssel menjek. Az egyik alkalommal egy igencsak jól hangzó fogást találtam, töltött csülköt. Hmmm... Egyből be is indult a fantáziám. Egy olyan finom falat, mint a csülök, ráadásul töltve, csak jó lehet. Szinte láttam a lelki szemeim előtt: magyarosan fűszerezett, pirosan csillogó, roppanós, szaftos csülök, mondjuk pirított burgonyával körítve. Csorgó nyállal mentem az étterembe.
Hát... Az étel bizonyos tekintetben csalódást okozott. A bőrös csülökszelet valami zsemléből készített töltelékkel - olyasmivel, mint a töltött csirkét szokás - volt megtöltve, a tetejére meg sajtot pirítottak. Félreértés ne essék, egyáltalán nem volt rossz, csak éppen nem erre számítottam.
Viszont egyből megérlelődött bennem a gondolat, hogy el kell készítenem a magam verzióját, úgy, ahogy elképzeltem. Nem volt rossz ötlet.
Hozzávalók:
- 1 db bőrös csülök
- 2 közepes fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- sertészsír
- só
- őrölt fekete bors
- pirospaprika
- őrölt köménymag
A csülök bőrét a zsíros résszel együtt lefejtettem. Gondolkodtam rajta, hogy bevagdosom a bőrt, de néhol olyan vékony volt alatta a zsír, hogy nem tartotta volna meg a tölteléket.
A húst kicsontoztam és öreg kockákra vágtam.
Megsóztam, hozzáadtam az egyik vöröshagymát felkockázva, a fokhagymát és a fűszereket, majd alaposan összeforgattam.
Itt kezdődtek a bonyodalmak, mivel fogalmam sem volt, hogyan fog megállni ez az egész. A csülök alján akkora lyuk tátongott, hogy azt csak madzaggal a büdös életbe' nem fogom bekötni. Végül megvilágosodtam, és az egyik este sebtében sarokszemre kötöttem pamutcérnából egy 12,5 szemes, 2,5 centis szembőségű, négyzet alakú hálót. Ez a klasszikus emelőháló kötés.
A kötözés megoldódott hát, jött is rögvest a következő akadály, nevezetesen a gilisztakonzerv effektus. A hús az Istenért nem fért a bőrébe. Végül felállítva azért nagy nehezen sikerült a tetején keresztül beletömni az összes húskockát.
Beburkoltam a hálóba, összekötöttem a tetejét és lenyisszantottam a felesleget.
Egy serpenyőbe tettem (jó) pár kanál zsírt (azért gondoltam arra is, hogy jusson egy kis pecsenyezsír reggelire), majd arra ment a másik hagyma laskára vágva.
Ráültettem a csülköt, öntöttem alá pár korty vizet, majd lefedtem alufóliával.
Hármas fokozaton két órát sütöttem.
A fóliát levéve még kapott majd' egy óra sütést, közben meg-megöntözgettem a szafttal.
Hát, szépen szelni nem lehetett, nem volt, ami összefogja a húskockákat, szétesős lett.
Sós vízben főtt burgonyával és ecetes almapaprikával tálaltam.
Attól függetlenül, hogy macerás volt felszeletelni, remek lett, Ízes volt, szaftos, egyedül a bőre nem sikerült igazán. Nem lett roppanós - ahhoz felső sütés vagy grill kellett volna -, de már nem is volt az a cuppanós puha. Mindent összevetve igen jót főztem megint. Azért már továbbgondoltam a dolgot, akad még egy-két ötlet a tarsolyban a csülökkel kapcsolatban.