Feleségem bevásárolni ment, és kérdezte, milyen húst hozzon. Ilyen se nagyon fordult még elõ, éltem hát az ajánlattal. Ha Kató néninek mûködik a miniszoknya, talán a feleségem mosolya is eredményes lesz a hentesnél. Kértem 4 szelet klopfolható marhacombot hústekercsnek. Sikerrel járt!
Mindenki bele akarja tenni az egész leveszöldséget ezekbe a tekercsekbe, de akkor az már inkább vadas szósz lenne, amit feleségem nem szeret. Egy átmeneti megoldást választottam.
Mivel nem ma szándékoztam elkészíteni, csak befûszereztem a húst:
- 4 szelet marhacomb (a színéből ítélve fiatal állat lehetett)
- 2 ek feketebors
- 2 ek morzsolt kakukkfû
- 5 ek jófajta mustár
A húsokat kiklopfoltam vékonyra, ahogy tudtam. Megszórtam a fûszerekkel, és még azt is kicsit beleütögettem. Megkentem alaposan mustárral mind a négy szeletet, majd egymásra téve feltekertem.
Az összetekert húscsomagot bekentem kívülrõl is mustárral, majd egy zacskóban a hûtõbe rejtettem két napra.
Mivel ezután sem fõztem meg, átköltöztettem a csodahüttõbe, ahol elvolt egészen a mai napig, amikoris nekiálltam. Persze már tegnap kivettem, és áttettem a hûtõbe kiolvadni. Összeszedtem a hozzávalókat is:
- 4 szelet pácolt marhacomb vékonyra klopfolva
- 1/2 szál póréhagyma
- 1 sárgarépa
- 4+8 szelet bacon
- 4 szelet jobb gépsonka, ami lemaradt a képrõl (lehet köpködni) [*]
- só
A baconbõl 4 szeletet megfeleztem - az pont passzol a hús szélességéhez. A pórét is megfeleztem hasonló okokból, a sárgarépát csak meg kellett hámoznom, mert eleve megfelelõ hosszúságút választottam. A pórét és a sárgarépát teljes hosszúságú julienre vágtam.
Nekiláttam a hústekercselésnek. elõször is két-három hosszú bacont lefektettem egymás mellé, amire a kivert hússzeletet tettem. A szélesebbik végére elfektettem a felezett bacont, majd erre pórét és néhány sárgarépát tettem. Szépen felcsavartam, és húsmadzaggal megkötöztem. Nem csak a hozzávalók képérõl maradt ám le a gépsonka, hanem 3 tekercsbõl is, mert elfelejtettem. Azért az utolsóba beletekertem :)
Kifejezetten mutatósak lettek, ahogy átpakoltam a kisdeszkára, de ezzel a tevékenységgel teljesen elvesztettem a nyomát, hogy melyikben van a sonka.
Sebaj, attól még süthetem. Egy fél ujjnyi olivát tettem a nagyserpenyõbe, amit nagyon melegre vettem a teraszon (szagosítsa a környéket, ne a konyhát). Megpróbáltam mind a négy oldalát átpirítani a tekercseknek. Persze lett olyan oldal is, ami kissé túlpirult (úgy-e PC ennek nevezni az "elégett" állapotot?) Amikor a hús mindenfelé legalább pirosas, kitettem egy tányérba ideiglenesen.
Valami rendes mártásban kellene ezt megpárolni.
- 3 kisebb vereshagyma
- 6 kis girizd fokhagyma
- 2 friss babérlevél
- 2 rozmaringágacska
- 2 kakukkfûágacska
- 2 dl Szürkebarát
- 4 tk paradicsompüré
A hagymákat csak nyolcadoltam, a fokhagyma egyben maradt. Mindezt szépen beleteregettem a serpenyõbe, ahol ott várakozott a hús szaftja. Lepirítottam a paradicsompürét, majd felöntöttem a borral. Beletettem a hústekercseket a hagymák közé, majd lefedtem. Két órán át pároltam a legkisebb lángon fedõ alatt, idõnként megforgatva a húst.
Míg a hús szaunázott, le kellett szüretelni a feleségem kedvenc paradicsomját. Ezt a magot kiváncsiságból vettem még a télen a madarasban, mert megtetszett a neve - Bajaja - , valamint, hogy balkonládában nevelhetõ, és legalább ötszáz bogyeszt hoz a szezonban. Neveltem is 3 palántát, amibõl kettõt a kislyány kapott a fûszerládájába, egyet meg feleségem a fürdõszoba ablakában lévõ ládába.
Lejött bõ fél kiló, de mivel nem én szedtem, nem számoltam meg, hány pici golyócska lett az elsõ szüret.
A húst is késznek nyilvánítottam. Szép sûrû sötét szaftja lett.
Jázmin rizst fõztünk ki hozzá, mert az szereti a szaftot. Azt hiszem elég mutatós lett a felszeletelt tekercs a színekkel.
* Máig nem tudjuk, melyikbe került a gépsonka. Talán a negyedikbe, amit elvittünk a kicsilyánynak ...