Úgy esett, hogy valami tartalmas levest kerestem így böjt idejére, ami egytálételnek is megteszi (na jó, egy szelet kenyérrel). Ez a recept egészen jónak tűnt, bár a narancsos ízvilágtól berzenkedtem, a rikottával készült gombóc tetszett. Kicsit spekuláltam és összedobtam egy sima zöldségleves alapú változatot.

Hozzávalók a leveshez:
- 2 sárgarépa
- 1 petrezselyem gyökér
- 2 csokor petrezselyem zöld szára
- 1 jó fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 negyed zeller (fagyasztott)
- 1 jó marék karalábékocka (fagyasztott)
- 1 dl paradicsomlé
- 1 mokkáskanál pirospaprika
- 1 teáskanál édes paprikakrém
- 5-6 szem fekete bors
- só

A gombóchoz:

- 250 500 g rikotta
- 1 3 egész tojás és egy fehérje
- 2 5 púpozott evőkanál liszt
- 2 csokor petrezselyem zöld levele
- 50 100 g kemény sajt (Mlekpol Jantar)
- őrölt fekete bors
- só

A gombóc körül adódtak kisebb anomáliák, de erről majd a maga idején.

A gyökereket hosszában négybe vágtam, majd felkarikáztam. A hagymát laskára vágtam, a fokhagymát vékonyra szeltem. A petrezselyem zöld levelét leszedtem és félreraktam, a szárát apróra vágtam. Egy kanál olajon kicsit megpirítottam a zöldségeket.

Megszórtam a pirospaprikával, felöntöttem a házi paradicsomlével, hozzáadtam a paprikakrémet, és kicsit tovább pirítottam.

Sóztam, vízzel felöntöttem és puhára főztem.

Míg a leves főtt, összeállítottam a gombócot. Először a "száraz" hozzávalókat kevertem össze. Sóztam, borsoztam a rikottát és beleforgattam a petrezselyem zöldet.

Belereszeltem a sajtot és azzal is összekevertem.

A liszt következett, majd újabb keverés. Közben minden összetevő mellett egy kis sót is szórtam rá, tapasztalatom, hogy a túrófélék igen sok sót felvesznek.

Ráöntöttem aztán a tojás, és megint kevertem.

Álltam a kulimász felett és törtem a buksit. Valami rohadtul nem stimmelt. Hogy mi, nem tudtam, de éreztem, hogy valami nincs rendjén.  Berongyoltam a géphez és megnyitottam az eredeti receptet. Hát ja. A másfél tojás 25 deka rikottához kellett volna, ráadásul 6 deka liszttel kellett volna összekeverni. Hozzáadtam hát a megmaradt tojássárgáját és ráütöttem még egy egészet. Lisztből is belekanalaztam még három kanállal, sóztam még egyet rajta aztán jól összedolgoztam az egészet. A legszebb az volt az egészben, hogy mikor kész lett, akkor vetem észre, hogy kenyérlisztet használtam.

Ilyen bizonytalanság mellett nem mertem belefőzni a levesbe, egy kis lábosban forraltam hát vizet, formáztam pár gombócot és beleraktam. Nem főtt szét, ahogy feljött a tetejére, még öt percig főztem. Kiszedtem egy tányérra és amint kihűlt, egyet kettévágtam és megkóstoltam. Príma lett.


Megformáztam az összes gombócot, egy fóliával bélelt tálcára raktam őket. Tízesével kifőztem a gombócokat és kiszedtem a tányérba. Jobb is volt így, közben nyugodtam főlhetett a leves, nyertem némi időt.

Amint megpuhult a zöldség a levesben, beletettem a gombócokat és kicsit átforraltam az egészet.

Maga a leves nem lett egy nagy huppanás, lehetett volna még turbózni rajta, de a gombóc hihetetlen finom lett. Már ki is találtam egy másik elkészítési módot, úgyhogy jön még rikotta.