Valamikor, mikor még volt Paprika TV itthon, Bede Róbert készítette el ezt az ételt. Most, hogy alaposabban is utánajártam, kiderült, hogy ez voltaképpen nem más, mint a híres Cseh/Szlovák/Csehszlovák nemzeti sörkorcsolya, a Nákládaný Hermelín átirata. Az autentikus változathoz való Hermelín vagy Pikantní nakladny sajt beszerzésére nem is mertem gondolni, ezért camembert sajtból készítettem el.
Hosszú ideje birizgálta már a csőröm ez az étel, közelgett az évvégi céges muri ideje, gondoltam, készítek egy kis adagot tesztelésre. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elkotyogtam a dolgot, és olyan gusztusosan ecseteltem, hogy mire észbekaptam, összedobtak egy halom pénzt, mert ők szeretnének jól beenni belőle. Hát persze.
Természetesen – a magam megszokott módján – ezt is sikeresen túlbonyolítottam. Az egyik hazai üzletlánc saját márkája mellett döntöttem, ha már úgyis minden nap abba a boltba járok, lévén az esik útba hazafelé. Ezzel a döntéssel majdnem meg is ástam a projekt sírját, tekintve, hogy abba a tetű boltba hetente négy (4!) darabot szállítanak. Az első négy ezzel meg is lett volna, már csak a többi hatot kellet valahogy beszerezni. Úgy voltam vele, legyen egyféle sajtból az egyforma minőség miatt. Délutánonként nyakamba vettem a várost, és szisztematikusan végigjártam a hálózat boltjait. Szerda este terveztem összeállítani a fogást, de kedden még csak nyolc sajtom volt. Már azon voltam, hogy másfélével pótlom, de szerdán hazafelé rám mosolygott a szerencse, és sikerült megvenni a hiányzó két sajtot.
A bonyodalmak persze itt még nem értek véget. A fellelt receptekben mindenki befőttes üveget használt az érleléshez. Ismét bebizonyosodott, hogy a sajt kiválasztása nem volt szerencsés, mivel pont nem fértek bele az itthoni üvegekbe. A régi, széles szájúba sem. Ha viszont túl nagy edénybe raktam volna, a dubai sejkek olaja sem lett volna elég a feltöltéshez. Tehát sajtkeresés közben a háztartási boltokba is benéztem megfelelő tégely után kutatva. A szerencse ismét mosolygott. A közeli boltban volt ilyesmi is. Fűszertartó néven árulták, két nagyobb és egy kisebb, plexi-szerű, átlátszó műanyagból készült, éppen megfelelő átmérőjű, passzentos tetűvel ellátott alkalmatosságok voltak, viszonylag baráti áron. Meg is vettem legott, hazavittem, és kicsomagoltam. A szerencse arca ekkor torzult vigyorba, és a nyelvét is kiöltötte. Az egyik el volt törve. Visszavittem, a blokkot szerencsére nem dobtam el. Másik persze nem volt, elnézést kértek, visszakaptam a pénzem. Átcsörtettem a százforintos boltba, lekaptam a polcról egy nagyjából megfelelőnek látszó ételtartó dobozt, és megvettem.
Innentől már szinte sétagalopp volt.
Egy jó fej fokhagymát és egy fehér hagymát meghámoztam.
A fokhagymát összezúztam, a fehéret felkarikáztam. 20 szem egész borsot durvára törtem. Az edény aljára fektettem pár karika hagymát, megszórtam borssal, és 3-4 babérlevelet tettem rá. Öntöttem rá kevés olívaolajat, ugyanakkor a kést is megkentem kicsit, ne tapadjon rá a sajt.
A sajtokat lapjára kettévágtam, az egyik felére egy gerezdnyi zúzott fokhagymát kentem, a másikra egy mokkáskanálnyi nem túl csípős, kissé sós házi paprikakrémet.
A fűszeres sajtokat összeborítottam, beleigazítottam az edénybe, és megszórtam a maradék borssal.
Ráhelyeztem a másik öt, szintén megkent sajtot, és fogpiszkálóval összetűztem.
Melléjük raktam a megmaradt hagymát és fokhagymát, még néhány babérlevelet, és az egészet felöntöttem olívaolajjal. A 7,5 deci olaj meg sem kottyant neki, szerencsére volt még itthon egy megkezdett üveggel, az is simán ráment.
Három napig érett a matéria a hűtőben. Indulás előtt – hogy ki ne lötyögjön - leöntöttem róla annyi olajat, amennyi az eredeti üvegbe belefért, és azt úgy vittem magammal.
Ki kellett fundálnom azt is, hogyan tálaljam cirka harminc embernek úgy az ételt, hogy mindenkinek jusson pár falat. Mintha csak előre láttam volna, ami végül bekövetkezett.
Büngyürke hozott három félkilós szendvicskenyeret. A szeleteket mindkét oldalon megkentem a fűszeres olajjal, négyfelé vágtam őket, majd 200 fokon, légkeverés mellett, gyakran átforgatva megpirítottam. A házat pillanatok alatt elárasztotta a fűszeres illat. Jöttek is elő a népek, mint eső után a csigák, csak gyorsabban.
A sajtokat felkockáztam, és minden pirítósra tűztem belőle egyet.
Isteni finom, roppanós és krémes, csípős és fűszeres lett. Hat tálaló tál tellett meg a falatokkal. Kettőt előrelátóan elraktam a későn érkezők számára. A másik négy negyedóra alatt elfogyott. Az ínyencek a dobozból halásztak egy kis hagymát a falat mellé. Maradt egy kenyér, gyorsan azt is megkentem, és megpirítottam, és csak úgy magában kiraktam. Fél óra múlva abból sem maradt semmi.
Mikor befutottak a sereghajtók, elővettem egy tállal, térültem egyet, és már nem volt egy szem se! Az utolsó valamikor 10 felé került elő, az ideje 2' 23,18”. Hazai csúcs.
Bő fél liter fűszeres olaj maradt, Zed le is csapott rá, hogy a saját hermelinjét érlelje benne.
Bőven megérte a fáradozást, de ekkora tömeg számára többet nem készítek ilyet.
