A vendégvárást sok hezitálás előzte meg. Moldáviaiak és macedónok jöttek ketten-ketten. Fogalmam sincs, mit szeretnek, bőjt is van. Gondoltam csirkepaprikás elég magyar és csirkét sokan esznek, a böjtölők meg kaphatnak tojásos nokedlit fejessalátával. Gondúkodtam még egy könnyű halászlén is, de végül alapanyag hiányában ez a projekt törlésre került. Csak nem főzök hallevet a madarasból vett pontyból?
Ez a feladat nem lépte túl képességeimet, hisz nokedliben már majdnem jó vagyok. Ez alkalommal Babette_ tanácsát követtem a hígabb tésztával, valamint Süllőcske tepsiben sült tojásos nokedliváltozatát készítettem. Mindkettőjüknek köszönöm a tanácsot, bevált!!!
Aszongya hogy 12 adagra:
- 16 csirke felsőcomb (mert abban több a hús, igaz, kevesebb a porcogó.
- 4 nagy fej vereshajma
- 6 dkg füstolt mangalica szalonna (ez volt a hűtőben)
- 1 paradicsom (később helyettesítettem egy nagyobbal a csodahüttőből)
- 1/2 piros kaliforniai
- 1 TV paprika (ennyit megérdemel az a sok csirke)
- 8 dkg csirkezsír (vagy bármilyen, amit találsz otthon) Ez később soknak bizonyult!
- 1 ek gyönyörű szegedi pirospaprika
- 1 kk őrölt kömény
- 1 ek majoranna a húsra
- só
Nekiálltam a csirkecombok megtisztításának. Mivel sokan idegenkednek a csirke bőrétől, ezért azt lehúztam a húsról, majd külön megtisztítottam-leszőröztem és a maradék felhámot is lehúztam róla, ugyanis ...
Ha nem teszem bele a paprikásba, semmi értelme az egésznek!!! Abban van a jó kocsonyásító anyag, ki nem hagynám semmi pénzért. Különben is ÉN szeretem!
 |
 |
Elsőnek felkockáztam a szalonnát és a kisebbik öntöttvas kacsasütő lábosomban a teraszon kisütöttem zsírjára a csirkezsír társaságában. Ezalatt a hagymát most robotgéppel felaprítottam (ennyi hagymánál már megéri az elmosást). Felkockáztam a paprikákat és a hagymával együtt a zsírba szórtam dinsztelni. Amikor zsírjára sült, adtam hozzá egy decinyi vizet, és megint hagytam zsírra sülni. Meg még kétszer. Ezt Tománál olvastam, hogy jobb lesz a szaft így. Beleszórtam a megtisztított csirkebőrt, lefedtem és hagytam párolódni. Süljön ki minden jó íz a bőrből és főljön puhára.
Fedő alatt dolgozott a sok fínom íz, hogy a megfelelő harmóniát elérje, míg én a nokedli tésztája körül bábáskodtam. Eltartott vagy 40 percig, mikoris megérett a szaft a paprikára, köményre:
Alaposan összekevertem, vártam néhány percet, hogy a paprika színe és aromája kioldódjék a zsírban, majd felöntöttem egy decinyi vízzel, hogy a paprika ne égjen meg. Eközben a csirkecomb darabokat (merthogy kettőbe vágtam őket az egyszerűbb fogyasztás kedvéért) megsóztam és rászórtam a majorannát - így kivárhatja, amíg a paprikás szaft elkészül számára.
Ami láthatólag még el tud kis időt tölteni magában:
Közben persze elkészült a nokedlitészta, felforrt a víz, el kell kezdeni szaggatni a tésztát. Remélem, Babette_ ilyennek gondolta a tészta állagát:
Ebből is szép apró nokedlik lettek tizedannyi munkával,. mint a keményebb tésztából! Csak éppen sokkal kevesebb!
Emiatt azután kénytelen voltam még egy adagot készíteni, a fél kiló liszt amúgy sem elég 12 adaghoz :)
Vissza a csirkéhez! Itt az alkalom, megpirítani a combokat a paprikás/hagymás zsíron:
Jó alaposan beleforgattam a zsírba, felvettem a "lángot" is alatta, hogy megpörkölődjön (bár paprikást készítettem). Még levet is eresztett - gondoltam is, hogy most kell felönteni, lefedni és békénhagyni:
Ismét szabad volt a kezem a nokedli körüli akciókhoz. Felvertem 8 tojást sóval és két deci tejfellel (4 deci jobb lett volna, de már késő).
Kibéleltem egy kisebb jénait bevajazott alufóliával, megtöltöttem nokedlivel lazán és ráöntöttem a tojás-tejföl keveréket.
Süllőcske tanácsolta, hogy ezt lökjem a sütőbe. Betettem hát 200 fok körülí hőfokra 20 percre. Ezután még ráeresztettem a grillt 5 perce, hogy a teteje is piruljon, és kész:
Kikevertem fél liter tejfelt 2 ek keményítővel, majd elkezdtem adagolni hozzá a csirke szaftjából, hogy higítsam, melegítsem. Igen szép mintákat láttam az edényben:
A csirkeszaftból kihalásztam a bőrök nagy részét. Sajna nem az összeset - és persze pont a feleségem fogott ki belőle kettőt, nomeg az egyik vendég is. Mivel nem nagyon volt közös nyelv (ketten tudtak minimálisan angolul, mind a négyen oroszul - én meg már elfelejtettem oroszul), nem tudtam őket figyelmeztetni, hogy a bőrt nem kell megenni.
Végül beleöntöttem a tejfelt a lábasba a csirke mellé.
További 20 perc rotyogás után lezsíroztam, mert a bőrből és az általam beletett zsírokból több lett, mint amennyi ildomos. Két nagy merőkanálnyi zsír jött le róla!
Friss fejessalátával (ecetes cukros vízzel) szolgáltam fel, ami a moldáviaiaknak nagyon tetszett, míg a macedónok inkább olivaolajat kértek rá ....
A sült tojásos nokedlit megkóstoltam, és valószínűleg kétszer ennyi tejfel kellett volna bele, hogy a Süllőcske által dícsért szaftosság is belekerüljön. Ropogóssággal nem volt probléma :)
