Három
Reggel az asszony kiabálására ébredt. Fájt a feje, a szája kiszáradt, a gyomorsav a torkában liftezett. Kibotorkált a konyhába. A gázon nagy fazékban leves főtt, a konyhaasztalon Kovácsné birkózott egy rettentő halom tésztával, fején kendő, ami alól kilógott csapzott haja, homlokán liszt, ahogy próbálta az arcából kisimítani. A tésztából a gyerekek megpróbáltak egy-egy darabot lecsípni, az asszony pedig dühösen pörölt velük. Kovács egy pohár vízre vágyott leginkább, de az asszony kitolt fara miatt nem tudott átvergődni a mosogatóhoz.
- Átbújhatnék egy pohárért?
- Tudod, hova bújj!
- Engedj már oda, légy szíves.
- Eredj!
Kicsit tétovázott, majd háttal Kovácsnénak megpróbált átaraszolni.
- Ne törleszkedj, nem hiszem, hogy nem férsz el - majd még hátrébb tolta a fenekét.
Kovács meztelen pocakja hozzáért a fazékhoz, és olyat üvöltött, hogy a két gyerek kirohant a konyhából, Kovácsné meg majdnem felugrott az asztalra.
Percekig szitkozódott, csak úgy zengett belé a ház. Kezét a hasára szorítva lezuttyant a hokedlira.
- Adj egy kurva pohár vizet – förmedt az asszonyra – meg melegíts egy kávét. - Kovácsné szó nélkül perdült, kiszolgálta az urát.
- Csak erélyesnek kell lenni – gondolta a főtörzs – mindjárt rend lesz.
Megitta a kávét aztán elvonult a fürdőszobába. Felöltözött, és tettre készen a konyhába vonult. Neje a sarokban csücsült, és az újságot olvasta. Az asztalon konyharuhával letakarva a tészta kelt.
- Megfőzöm a levest – közölte.
- Itt biztosan nem – vágta rá Kovácsné, láthatóan már magához tért a sokkból.
- Mégis, hol?
- Eridj ki a rezsódhoz!
A rezsót házasságuk második évében szerezte be Kovács, mikor pacalt akart főzni, az asszony pedig közölte vele, hogy csak a holttestén keresztül. Tulajdonképpen nem lett volna ellenére ez az alternatíva, de végül békésebb megoldást választott. A kétlapos rezsót lomtalanításkor találta a kuka mellett. Tabun - aki többek között aranykezű ezermester is volt – szépen rendbe hozta, sőt az áramellátást is megoldotta. A ház nem sokkal a szovjet kivonulást megelőzően épült három másikkal együtt a Déli Hadseregcsoport tisztjei számára. Az erkély sarkában egy titokzatos vezeték húzódott egészen a tetőig. Tabun megállapította, hogy bizony áram van benne, ráadásul valami külön hálózatról mehet, mert teljes áramszünetnél is szuperált. Megcsapolta, és a kis asztalra helyezett rezsó onnan üzemelt.
Kovács fogta a kosarat, összeszedte a hozzávalókat a konyhában, és kivitte az erkélyre. A fürdőben kimosta a műanyag lavórt, engedett bele némi vizet, majd két flakont is megtöltött, és azt is kitranszportálta. Jól felöltözött, és nekiállt a főzésnek.
- Egy kis szíverősítő azért nem árthat – morfondírozott, majd az ajtón át bekukucskált a lakásba. A konyhában nem látott semmi mozgást. A két zörgősre száradt valódi tiroli futómuskátli alatt egy fél zsák virágföld hevert. Óvatosan belekotort, majd vigyorogva kihúzott egy félliteres üveget. A sógor csempészte be múltkor kabátzsebben. Kijöttek cigizni, és elsüllyesztették a zsákba. Lecsavarta a kupakot, és beleszippantott, aztán kis híján kihányta a kávét. - Szőlőmagolaj és technokol keverék – konstatálta. Kinyitotta az egyik flakon vizet, és a keze ügyébe helyezte. Ivott egy jókora kortyot a pálinkából, majd gyorsan leöblítette. Nyeldekelt egy darabig, - most már lenn marad – és gyorsan rágyújtott. A flaskát visszadugta a helyére, és nekiállt főzni.
Legelébb a krumplit pucolta meg, megmosta, felkockázta, és az egyik lapra feltette főni. Megpucolta a gyökereket, megmosta, aztán a hagymával együtt kis olajon elkezdte párolni. Dobott mellé pár babérlevelet és szemes borsot a kis asztal fiókjából – az évek alatt rendszeresített egy kis fűszeresdobozt, amit a konyhaiból töltött fel néhanapján, és hallgatta a morgást.
Leszedegette a külső leveleket a karfiolról, és meglepve tapasztalta, hogy egy részük milyen zsenge. - Nehogy má' ne tegyem bele, pazarlás lenne kidobni. - Apró rózsákra szedte, majd némi spekulálás után a torzsa zsenge részeit is felkarikázta, és a levelekkel együtt a fazékba dobta.
A gombánál megállt egy pillanatra a keze.
- Tulajdonképpen azt sem tudom, megehetem-e? - gondolta – Az Interneten a lapok fele nem ajánlja a gombát a köszvényeseknek, a másik nem említi. A másiknak van igaza! - döntötte el gyorsan – de borsót már tényleg nem teszek bele.
A gombákat éppen csak leöblítette, majd négybe vágta. A zöldség megpirult, beletette a gombát, és tovább párolta. A krumpli megfőtt, leszűrte a muskátlik alá.
– Mi bajuk lehet? – vigyorgott – Kéne a krumplinyomó, de ahhoz ki kéne menni a konyhába. Egyből megérezné a pálinkaszagot, meg hallgathatnám, mennyire utálja elmosni azt a szart. Hoppá, összetöröm villával – derült fel –, mondjuk azt sem hoztam.
Óvatosan besompolygott, az asszony éppen a fazék fölé hajolva ügyködött, gyorsan elcsent egy villát a tálalóból, és már húzott is kifelé. A sikeres hadműveletet egy korty pálinkával ünnepelte meg. - Kitchen assault – A STANAG 6001 hagyott némi nyomot. Összetörte a krumplit, és hagyta kihűlni. Megsózta a zöldséget, felöntötte némi vízzel, és egészen kicsire vette a hőt
– Hadd rotyogjon szép lassan, ráérünk, megcsinálom a gombócot. Cicába – morogta az orra alatt – lisztet, meg tojást sem hoztam.
A második konyhabeli rajtaütés már nem ment olyan egyszerűen, Kovácsné az Igazmondó Hírújságot olvasgatta a konyhaasztalnál. Kovács igyekezett csak az orrán át lélegezni, ne leheljen pálinkabűzt, és az asszony vizslató tekintetétől kísérve kivett két tojást a hűtőből, meg egy fél zacskó lisztet a faliszekrényből. Az erkélyre kiérve úgy vélte, megérdemel egy kortyot, de az ajtón keresztül látta, hogy a felesége csípőre tett kézzel, még mindig őt nézi. Összetörte a krumplit, beleütötte a két tojást, öntött rá egy kis lisztet, csak úgy szemre, és alaposan kikeverte. - Upsz, a só – megsózta, jól átkeverte még egyszer, és megízlelte. - Éppen jó – állapította meg. Benn nem látott mozgást, gyorsan meghúzta az üveget.
Két pálinkával később úgy ítélte meg, hogy most már mehet bele a karfiol.
- A karfiollal éppen lehet némi gond, – töprengett – a köszvénnyel foglalkozó lapok egy része megengedi a fogyasztását, a másik viszont tiltja. Az előbbinek van igaza, mert én ki nem dobom, az biztos – mondta ki magában a verdiktet.
Puhára főtt lassan minden, nekilátott a gombóckészítésnek. - Jövőre szerzek egy gyúródeszkát ide, azon lehet pofás egyforma gombócot csinálni. - gondolta, majd a forró levesbe mártott kanállal beleszaggatta a gombócokat a levesbe. - A rosseb enné meg, hát nem kifelejtettem belőle a szerecsendiót! - átkozódott. Gyorsan kortyolt egyet a pálinkából, hogy elszálljon a mérge. - Mindegy, így is finom lesz.
- Na már csak be kell habarni, és kész - örvendezett. - Hogy a jó retkes-tetves édesanyját neki, az a kurva tejföl benn maradt – átkozódott egy nagyot. - Kell nekem itt az erkélyen szarakodni, mint valami elbaszott Júliának, és rohangálhatok be minden szarért - hergelte tovább magát.
Berobbant a lakásba és dúlva-fúlva a konyhába csörtetett. Kivette a tejfölt a hűtőből, aztán kinyitotta a konyhaszekrény alsó részét, és lehajolt, hogy megkeresse a fehér kistálat, amit még az anyjától hozott és amiben annyira szeretett mindenfélét kikeverni. A hajolás már sok volt pálinkától megbolygatott egyensúlyának, fejjel nekiesett a fióknak. A fiókot nem ilyen igénybevételre tervezték, reccsent egy nagyot, majd hosszában kettéhasadt. A kések hangos csörömpöléssel zúdultak a polcon lévő lábasok közé. Kovács szédelegve felegyenesedett, és rárivallt a rémült asszonyra:
- Hol a fehér kistálam?
- Az edényszárítón – hebegte.
Kovács meglátta a keresett tárgyat, kirángatta a nagy kupac tiszta edény alól, majd a lepotyogó csetreszre ügyet sem vetve kiviharzott az erkélyre. Kikanalazta a tejfölt, tett bele némi lisztet, megsózta, és alaposan megkeverte. Mert hozzá a forró levesből, azzal is átkeverte, majd szép lassan belecsorgatta a fazékba. Kevert egyet rajta, rátette a fedőt, kicsit feljebb vette a hőfokot, aztán a palackért nyúlt. Az üvegben már csak egy decire való kotyogott.
- Nem rossz teljesítmény – állapította meg. - Azért még ebéd előtt megiszom, jobban fog esni a leves.
Rágyújtott, elnézegette az ételt, néha belekavart, pár babérlevél előbukkant, kiszedte. A gombóc feljött, kilopott egyet belőle, fújta hosszan, majd bekapta. - Istenem – gondolta – olyan könnyű, mint egy felhő. - Kicsit elérzékenyült. - Anyám szaggatott ilyen légies daragaluskát – kitörölte szeméből a könnycseppet, felhajtotta a maradék pálinkát.
Elszívott még egy cigit, aztán bement a lakásba.
- Kész az ebéd. – kurjantotta – Lehet készíteni a tányérokat. - A lakásban síri csend, a konyhaasztalon cetli: „Átmentünk anyámékhoz. Hétfőn beadom a válópert”
- Beadod, persze. Megint. Hát hol lennél te nélkülem? Én vakartalak ki abból a vályogputriból. Még most is abban a moslékszagú a nyári konyhában laknál, ha én nem veszlek el. - fröcsögte – Menj csak vissza ganét hordani, ha neked az kell, de a gyerekeimet nem viszed, az hétszentség.
Leült a hokedlire, lassan lecsillapodott.
- A leves azért kész lett, és most bezabálok rendesen – mondta, és kiment a fazékért.
Letette a gázra, szedett egy nagy tányérral, megkóstolta. - Isteni. - A radiátor mellett ülve lassan átmelegedett, kezdett elálmosodni. Nagyokat bólogatott, egyszer a kanál is kiesett a kezéből, a csörömpölésre riadt fel. Egyre kevésbé tudott ébren maradni, végül megadta magát, arcát a langyos levesbe fektette, és elaludt.
Álmában talált egy honlapot, ahol egy híres orvos malacfej fogyasztását ajánlotta a köszvényeseknek.
Vége