Mitzi von Küche
Szokásos szombati látogatásomon a M. halosztályán egy fél kilós doboz friss, nagyobbacska héjas garnélarákot vettem, majd észrevettem a 6-7 cm nagyságú tintahalakat is. Régóta keresek pici tintahalakat, hogy elkészíthessem egyik kedvencemet, a chipirones-t (bébi tintahalak könnyen lisztbe mártva olajban gyorsan kisütve). Nos, a mostaniak ennél nagyobbacskák voltak, de mivel eddig csak egészen nagy tintahalat láttam itthon, hát próbaképpen vettem öt darabot.
Otthon gyors irodalmazást követően nekiláttam a tintahalacskák tisztításának (emiatt is jobb lenne a picike, mert azt egészben sütik ki). Megfogtam a fejét a csápokkal és kihúztam a testből. A testet megnyomtam, így távozott az átlátszó, vékony szépiacsont. Könnyen lejött a pettyes bőre is. Ezután kettévágtam, hosszában. A csápok alatti fejrészt levágtam és kidobtam, a csápokat félretettem. Ugyanígy kell eljárni a nagyobb példányokkal is, de azokat karikára vágjuk. Az egész 2-3 perc volt, leírni hosszabb, mint megcsinálni.
A tintahal-darabkákat megmostam, meghintettem citromlével és zúzott fokhagymával, majd félretettem a sütésig.
A rákkal egyszerűbb a helyzet, mert csak annyi előkészítést igényel, hogy meglocsolom citromlével. A friss, nem előfőzött héjas rák klasszisokkal finomabb az elősütöttnél, amit már eleve piros színűen árulnak. A fagyasztott még elmegy, de az az igazi, ha valóban frissen kapunk. Ez nyersen szürkés, nem olyan impozáns színű – de a végeredmény finomabb lesz.
Közben vizet forraltam a tésztakörethez. Általában tagliatellét adok a rákhoz, de most nem volt otthon, csak tagliatellino (keskenyebb metélt). Ezután összeállítottam a salátaöntetet.
A sütés megy a leggyorsabban. A tintahal-darabkákat némi zöldfűszerrel és petrezselyemzölddel meghintve kb. egy percig kell sütni olívaolajban (kicsit összepöndörödnek). Nekem nincs nagy birtokom, mint Andrassnak, ahol minden finom zöldség megterem, így gyakran fanyalodom fagyasztott zöldfűszerekre. Ezt a két keveréket sokszor használom, finom ízt adnak.
Közben egy másik serpenyőben bővebb olívaolajban, zöldfűszerekkel és egy gerezd zúzott fokhagymával kb. 2-3 percig pirítottam a héjas rákokat az egyik oldalukon, majd fordítás után még ugyanennyi ideig. Pillanatokon belül szépen megpirultak, hamar elkészültek a finomságok. Közben áradni kezdtek az isteni mediterrán illatok.
Tálalás: egy kis tészta, mellé jöhetnek a tintahal-darabkák és néhány szép rák. Külön tálban a saláta. A rák letisztított héjának készítsünk egy tálkát. (A nagy sietségben ezúttal elfelejtettem, de máskor reszelt parmezánt is hintek a tésztára.)
Nagyon jól sikerült a mediterrán ebédecske, azt leszámítva, hogy az 5 darab kis tintahal csak ízelítőnek volt elegendő két személynek – legközelebb legalább fél kilót veszek belőle.
chipirones Andalúziában:
