Vendégposzt: Anica inkognitóban

Aki 40 fokban, egy alig egyszemélyes konyhában lángost süt, az nem teljesen százaségő! Ennek ellenére megtettem, mert a gyerekemért mindent, ésszerű kereteken belül.( Bár ezesetben elgondolkodtam azon, nincs-e túl a dolog ezen a határon.) De szeretem feszegetni a kereteket mindenben, ez meg elég snassz dolog ahhoz, hogy nehogymár ne!
Általában a „hideg lángos” néven futó lángosfajtát szoktam sütni, vagy a joghurtosat, de most nem volt késztetésem arra, hogy feltúrjam a receptgyűjteményt értük, úgyhogy a netről kiválasztottam két tetszetős receptet és kettejük vegyítéséből megcsináltam a tegnap esti vacsorát. Mivel a család hamar kidőlt, nem használtam fel az összes tésztát, hanem a maradékot betettem a frigóba. Ma pedig azon filóztam, hogy akarunk-e ma is lángost enni. Mondjuk, én a változatosságot szeretem – szeretek gyönyörködni :) - a családom meg készre jött haza, egyikőjük a strandon heverészett, másikójuk úton volt, úgyhogy enyém volt a döntés joga.
Nos, az egyszerűség jegyében hamar elkészült a vacsora: szemérmesen köntösbe bújtatott comb.
Pár szelet sertéscombot kiklopfoltam, sóval fűszereztem, megkentem aprított fokhagymával (valami keleties cucchoz vettem egyszer egy kis üveggel ebből a pasztából) és mézes mustárral, majd kicsi folpackban-hűtőben pihenés után natúrszeletként megsütöttem.
A maradék lángostésztából öklömnyi gombócokat  cincáltam, széthúzogattam, beletekertem a húsokat és forró olajban kisütöttem.

Köretet nem kértek hozzá a fiúk, de vacsorára nem is igen hiányzott volna, a tészta és a hús éppen elég volt együtt, mondjuk, kevés mustárt még nyalogattunk mellé, el nem rontotta.
Ja, a lángos, mint előzmény!
Kb. fél kiló liszthez sót, kevés tejben felfuttatott élesztőt, olajat és kevés langyos vizet adtam, összedolgoztam, majd fél órányit hagytam, hadd dolgozzon benne az élesztő. utána kézzel szaggattam, húztam-nyúztam, bő zsiradékban sütöttem. 

PS: az utolsó szelettel össze-vissza égettem a tenyeremet, a csuklómat, ill. nagyon-nagyon csúnyán káromkodtam. Ezt a posztban nem idézném. Köszönöm szíves megértéseteket.