Kaptam a nagylyánytól karácsonyra egy Anova Sous Vide WiFi szerkentyût, amit most felavattam. Legutóbbi rántott borjúláb készítéskor már használtam magát a szuvid fõzést (magyarul abáltam a borjúlábat), és az jól sikerült mindenféle szerkezet nélkül.

Lássuk mit tud az Anova - lesz-e olyan jó, mint a kisláng a gázon?

Nem is fotóztam az elején (nincs is nagyon mit), mondván, hogy már volt ilyen receptem a blogon, így csak a végeredménnyel tudok jeleskedni.

A lábat egy nagyobb Ziploc©  zacskóba tettem õrölt bors, só, babér és egy felkarikázott hagyma társaságában. Tettem bele fél deci vizet is, hogy kitöltse a kis lyukakat a zacskóban. Beleengedve a meleg vízbe, szépen kiszorult az összes levegõ, így be is zártam a zacskót, és a nagyfazék oldalához csiptettem.

A masinát beállítottam 74C-ra, az bevált már a múltkor is, letakartam egy másik zacskóval a fazék nyitott részeit (minek párologjon el a víz), és beállítottam 10 órára. A gépet lehet a gombjaival is programozni, de az nagyon macerás. Van hozzá viszont telefon applikáció, amivel vezérelhetõ. Igenám, de nekem nincs okostelefonom, csak egy 13 éves GD55 :). A nagylyány odaadta a régi telefonjait, hátha kell valakinek. Nos abból lenyúltam ideiglenesen egy Samsung S3-at, ami SIM kártya nélkül is hajlandó volt sokmindent csinálni - például tartani a kapcsolatot az Anovaval.

Ki kell még találnom, hogy tudnám telefon nélkül használni a gépet, mert Bluetooth van a laptopon, WiFi is van a lakásban - már csak egy Linux vagy Windows alkalmazás kellene hozzá.

Minden esetre a 10 óra eltelt, a zacskót ki lehet emelni a vízbõl. Ez nagyon úgy néz ki, mint ami megfõtt:

Kivarázsoltam egy csipesszel amit csak tudtam. A született levet leszûrtem, és azonnal kis dobozkákba rejtettem - tökéletes alaplé (vagy ragasztó) lesz belõle a csodahüttő számára.

Kicsontoztam a lábat, leszopogattam a csontokat, mielõtt a kutyának kiadtam. Tudom!!! ...

A deszkára egy folpackot terítettem, amire kisimítottam a bõrt, majd rátettem minden ehetõ alkatrészt - még a hagymaszeleteket is! Szorosan felgöngyöltem, majd a végeket is összecsavartam. Így mehet a hûtõbe, hogy szeletelhetõ legyen a panírozáshoz.

Négy óra alatt szépen megkeményedett, fel lehetett vágni.

Szabályos duplapanírozással elkészítettem (liszt-tojás-prézli-liszt-tojás-prézli), mert a felforrósodott kollagén bombából a folyékony rész az olajba csurogna.

A maradék tojás-liszt-prézlibõl egy kis szódabikarbónával pamókákat készítettem. A borjúlábat is kisütöttem az olajban.

A nagysikerû bécsi burgonyasalátával és majonézzel tálaltam. Tartárral kellett volna, de lusta vagyok ...

Az alábbi képen szépen látszik, ahogy a láb egyes alkatrészei szép rendezetten sorakoznak a panírban.

A szomszédasszony ódákat zengett róla (nem volt itthon, ezért komatálat kapott belõle), mi meg a férjével jól belaktunk. Cabernet Frank szekszárdi vörösbort ittunk hozzá.

Semmivel sem lett jobb, mint amikor a tűzhelyen készítettem :)