Rendszerint déltájban gyűlik össze a teakonyhában az ellenállók csoportja. Az egykor kicsiny csapat mára megerősödött, vagyunk vagy tucatnyian, akik nem járunk ebédelni a csumiba, hanem a magunk hozta házi kosztot esszük. Fél tizenkettő táján felbúgnak a mikrohullámú sütők - álmában csenget egy picit -, a folyosón terjengő illatok hatására megindul a nyálelválasztás. A népek hunyorogva előbújnak az irodák mélyéről, kezükben műanyag ételtartó dobozokkal lassan araszolnak a homályos folyosóra meghitt fényt hintő ajtó felé. Míg várnak, hogy sorra kerüljenek a mikrónál, jut idő kezet mosni, netán csurgatni is egyet.
Gusztáljuk egymás ebédjét: - De jól néz ki! Mi az?
- Kerti leves - így Á.
- Miből van? - kérdezte.
- Gyorsan összedobtam abból, amit éppen találtam a kertben, meg volt egy kis aprólék a fagyasztóban, azt is beletettem - felelte -, meg főztem bele csipetkét.
- Akkor ez afféle csirkeragu - mondtam. - Remek ötlet, ilyet én is készítek.
Persze ennyire nem volt egyszerű a dolog. Jelenleg ugyanis a kertben található dolgokból némi túlzással legfeljebb egy lecsós répára futná - piszok erős paprikából -, desszertnek pedig némi alma és körte. Akad ugyan pár szál petrezselyem meg paszternák, de a kora őszi aszály igencsak megviselte őket.
Ami hiányzott, megvettem a boltban és megfőztem.
Hozzávalók:
- pár szál sárgarépa
- petrezselyem gyökér és -zöld
- karalábé
- zeller és a szára
- egy pritaminpaprika
- két kisebb Lucullus paradicsom
- egy jó fej hagyma szárastul (A magról vetett Spanish red hagyma szára még most is vidáman zöldell.)
- 1-2 gerezd fokhagyma
- 1 kg csirkeaprólék (Volt két csirke far-hát a fagyasztóban - még csirkealapléhez szántam - meg pár fél csirkefar a faros combról.)
- szemes fekete bors
- só
A zöldségeket megtisztítottam és a levelek kivételével felszeleteltem.
A húst kiolvasztottam, megmostam, ahol kellett kicsit megkopasztottam.
Mivel elég öregnek tűnt a hús, először azt tettem fel főni, nehogy kemény maradjon, miközben a zöldség szétfő. Ilyen módon viszont lehetőségem nyílt a habot leszedni, ami a sok zöldségtől nehezen lett volna megoldható, illetve egy ragunál nem is szükséges. Nagyjából itt kezdtem vészesen elkanyarodni az eredeti elképzeléstől.
Egy óra gyöngyöztetés után - miközben szorgosan szedtem a habot -, beletettem a zöldségeket. Egyből látszott, hogy csipetkét sem kell belefőzni, mivel nem maradt neki hely.
Egészen kis lángon addig főztem, míg a zöldség megfelelő állagú lett.
Egy szó, mint száz, koncepció ide vagy oda, csak húsleves lett belőle, de annak jó. Egytálételnek talán soványka, de készítettem süteményt is, így már jóllaktam vele.
Finom, tartalmas levesem volt, jó nagy adag, kihúztam vele a hétvégét. Vasárnap estére már eléggé megfogyatkoztak a lében az értékelhetőbb részek, főztem hát bele egy kis cérnametéltet, a hétfői ebéd még éppen kitellett belőle. Három almával meg némi sütivel.
