Zserbó zsírból. Pontosabban zsírral. MÁgnes a múlkoriban dicsekedett vele, milyen jó zsír van a falusi hentesénél, alig 880 forint kilója. Éppen egy kis töltött dagadót készültem sütni, - No – mondtam, - hozz hát egy kilót. Hozta, és én meg voltam elégedve. A zsír finom, illatos, kicsit rózsaszínes, igazi sült sertészsír. Nyilván van, akinek ez a természetes, de a városi népek többségének csak a hófehér, hidegen préselt vacak jut.
Hogy aztán el ne kalandozzak a címtől, nemrég olvastam valahol, hogy milyen finom lesz a zserbó, ha vaj (Hawaii) – ne adj Isten margarin – helyett zsírral készítik. Vasárnapra szeles-esős időt ígértek, volt hát időm szöszmötölni, az édességet is igencsak kívántam már, és erre még András is rátett egy lapáttal.
Hozzávalók:
A tésztához:
- 20 dkg rétesliszt
- 30 dkg búzafinomliszt
- 20 dkg zsír
- 1 dkg élesztő
- 1 tojás
- 1 dl tej
- 1 teás- és 1 evőkanál cukor
- 1 csipet só
A töltelék:
- Darált dió porcukorral elkeverve ízlés szerint
- Baracklekvár, de másmilyen is jó. Ha valaki netán a savanykás lekvárt szereti, nyugodtan felejtse el, ehhez édes lekvár kell.
A tetejére:
- 10 dkg étcsokoládé
- 1 dkg vaj
A lisztet megsóztam, hozzáadtam az evőkanál cukrot, és összemorzsoltam a zsírral.
A tejet a teáskanál cukorral meglangyosítottam, és felfuttattam benne az élesztőt.
A tojást beleütöttem a zsíros lisztbe, beleöntöttem az élesztőt, és lágy tésztát gyúrtam belőle. Az egy deci tej éppen elegendőnek bizonyult, szerencse, hogy nem melegítettem többet. A tésztát mérleg segítségével három részre szakadt ország osztottam.
A tepsit vékonyan megzsíroztam (bár ennyi zsír mellett talán felesleges volt). Egy adag tésztát kinyújtottam, és beleterítettem a tepsibe. Megkentem baracklekvárral, majd megszórtam cukrozott dióval.
Kinyújtottam a második gombócot, és ráügyeskedtem a töltelékre. Összefogtam három hústűt (a hatékonyság végett), és megszurkáltam a tésztát.
A második réteget is megkentem, megszórtam, befedtem a harmadik tésztával, és szintén megszurkáltam.
Fél óra kelés után, előmelegített sütőben, hármas fokozaton mintegy 40 perc alatt megsütöttem meg, aztán kihűtöttem.
A csokoládét a vajjal együtt gőz fölött megolvasztottam, és bevontam vele a süteményt.
A sütemény valami hihetetlen finom lett, különösen miután letakarva állt egy napot, és a tészta visszapuhult egy kicsit.
Hogy a dagadó? Hát azt megette a fene. A zacskóban apróhús volt, csak felirat híján ez feledésbe merült. Egy kis pecsenye azért kijött belőle, pirított burgonyával, csalamádéval.