Feleségem csodás almás pitét készített a tavalyi almánkból. Gondolta, hogy nem elég pikáns, mert már régi - meg ez az alma amúgy is elég édes - ezért belecsavart 4 citromot. Na ezt nem kellett volna! Én nem tudtam megenni, pedig már nagyon fentem rá a fogam. Kitört rajtam a cukoréhség, valami sütemény kell! Most és azonnal! Mondja a feleségem, hogy akkor estére süt nekem piskótát, mert az egyszerû és én nagyon szeretem. Hát én addig nem tudok várni ...
Itt az idõ, hogy tegyek egy újabb kisérletet a piskótakészítés frontján. Még soha nem sikerült, de makacs vagyok, mint egy öszvér. Végigolvastam több receptet is, de mindenütt az általam ismert módszerek vannak, mígnem rábukkantam egy unortodox módszerre. Ezt fogom kipróbálni!
Hozzávalók:
- 6 tojás
- 6 ek cukor
- 6 ek liszt
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- pár csepp citrom
- csipet só
Ez eddig egy általános piskóta alap, talán a szódabikarbóna új a receptben. Bekapcsoltam a sütõt és 180C-ra állítottam. Szétválasztottam a sárgáját a fehérjétõl, amit mindjárt a habverõ tálba ütöttem.
Elindítottam a robotgépet, cseppentettem bele kevés citromlevet és egy csipetnyi sót, mert állítólag attól keményebb lesz a hab. Só meg úgyis kell az édestésztába is. Közben sütõpapírt húztam a kapcsos forma fenekére. Ezután elkezdtem a cukrot kanalanként a habhoz adni.
Amikor már nem hallottam a kristálycukor hangját a keverõtálból, egyesével a tojások sárgáját is hozzáadtam. Kellemes sûrû állagot kaptam, továbbra is kemény habbal.
Még az első két kanálnyi lisztet is a géppel kevertem bele, de ezután kivettem a tálat, és szintén kanalanként beleforgattam a tojáshabba, mert ez az előírás. Bár úgy tûnik, gond nélkül bele lehetett volna az összeset géppel keverni. De hát ne huzigáljuk az alvó oroszlán bajuszát.
Belekanalaztam a sütõformába, mert nem folyt (szerencsére), ahol egy szép havas hegységet alkotott.
Ezt persze el kellett planírozni, bár ilyenformán is megettem volna. Betoltam a meleg sütõbe, aminek a hõfoka azonnal leesett 169C-re, és nem is mászott feljebb. Felhúztam a vekkert 10 percre és visszaültem a gép mellé butaságokat irkálni.
A 10 perc eltelte után visszavettem a sütõt 160C-ra. A hõmérõ elég lassan csökkent csak le, de a végén 147C-n megállapodott. A terveim szerint mindössze 5 további perc kell neki, és valóban, a kötõtû próba szerint megsült. Azért rákérdeztem feleségemnél, aki szerint 25-30 percig kell sütni. Most akkor mit tegyek? Gondoltam, amig nincs égett szaga, sülhet tovább is. Összesen 24 percet sült, amikor lezártam a gázt alatta, kicsit kinyitottam a sütõajtót, hogy lassabban hüljön. 10 perc múlva kivettem. Egy kicsit azért összeesett:
Valóban sülhetett volna még, mert elég szõke lett. A kép alján lévõ lyukak a szúrópróba nyomai. Kifordítottam formából egy hûtõrácsra (elõször a teteje került a rácsra, azért csíkos a piskóta) és örültem, mint majom a farkának!
Elkészült életem elsõ piskótája. nem esett össze, nem égett meg, szép magasra nõtt - ennél szebbet kívánni sem lehet.
Ezzel már meg kellett volna elégednem, hiszen van piskótám, ehetném a sütit. De valamit akkor már kéne bele tölteni. És erre jött, hogy akkor legyen belõle Oroszi krémtorta. Mert azt annyira szeretem, hogy szülinapomra mindig azt kérem. Inyesmester jött a segítségemre, bár a mennyiségeket kicsit redukáltam.
Neki is láttam az angolkrém hozzávalóit begyûjteni:
- 3(+1) tojás
- 4 dl tejszín
- 3 dl tej
- 20 dkg cukor
- 10 dkg mazsola
- 9 dkg kandírozott narancshéj (ennyit sikerült a tálba tenni)
- 1 kis rúd vanília
- 1 mokkáskanálnyi vaníliamagvacska
- 1 kk cukrozott reszelt citromhéj
- 1,3 dl rum
- 1,3 dkg zselatin
Van ugyan a képen egy fél citrom is, de azt végül nem bántottam.
Megaprítottam a narancshéjat, hozzáadtam a mazsolát és felöntöttem rummal, hogy épp ellepje, ezért lett 1,3 dl. Rátettem a pohárra egy kistányért, és felmelegítettem mikróban kb 60C-ra, hadd lágyuljanak, míg a krémmel foglalkozom. A vaníliadarabot felhasítottam és a vaníliaporral egy jénaiban felöntöttem a 3 dl tejjel. Ezt viszont felforraltam a mikróban. Tejet szívesebben forralok mikróban, mint a gázon - könnyebb utána mosogatni az edényt.
A tojásokat szétválasztottam. A fehérje ment egy kis befõttesövegbe, amit a hûtõbe teszek, a sárgáját viszont egy hõálló keverõtálba tettem. A zselatint felöntöttem vízzel. Ez persze korainak bizonyult, ezt a fázist el kell halasztani addig, amig bele nem tesszük a krémbe a zselatint. Ártani nem ártott, csak pluszmunkát generált.
Hozzáöntöttem a sárgájához a cukrot és a cukrozott reszelt citromhéjat és elkezdtem kikeverni. Nem nagyon ment, túl sok a cukor ennyi tojáshoz! Ezért azután kapott még egy sárgáját, hogy legalább keverni lehessen. Rátettem egy pontméretû fazékra, amiben lassan forrt egy félliter víz (aka gõzfürdõ), amiben azután már a géppel kevergettem. Ezalatt a vaníliás tej már meg is hült egy vajdling hidegvízben, így tudtam apránként a tojáshoz adagolni. Addig kevertem, mig elkezdett besûrûsödni. Ez nálam 71C volt, de még lehetett volna kicsit melegíteni (max 82C-ig) - akkor sûrûbbre készült volna a krém. A krémmel meghigítottam a zselatint, azt is belekevertem, majd a tálat hideg vízbe állítottam, ahol beletettem a lecsepegtetett mazsolát, narancshéjat. Az ízesített rumot pedig szép csendben elszopogattam :)
Felvertem a tejszínt egy csöpp vaníliás cukorral és keverõkanállal a krémbe forgattam.
A piskótát 4 szeletre felvágtam. Elõszedtem az USA-ból hozott tortaformázó kézi készüléket, amivel pont akkora abroncsot lehet a torta köré húzni, amekkorát akarunk. Ebbe betettem a piskóta tetejét, ami a legkisebb volt. Ráhúztam az abroncsot, hogy pont zárjon - így nem folyik ki a krém majd belõle. Belekanalaztam a krém negyedét, szépen eligazgattam. Még a gyümölcsöket is próbálgattam egyenletesen szétteríteni a tésztán, ami persze csak kevéssé sikerült. Ment a következõ piskótalap, arra is a krém. Ezt a maradékkal is megcsináltam, a tetején szépen elsimítottam a krémet.
Hûvös éjszaka igérkezett, kitettem hát a kamraablakba kihülni a tortát.
Reggel az elsõ utam a kamrába vezetett. Szépen megszilárdult a krém, nem ragad. Akkor reggelizzünk, hamár az esti süteményadagom eddig késett.
Kéne a tetejére meg az oldalára valami habot tenni, meg meggyet meg csokiforgácsot, de én enni akarom, ezért felvágtam a tortát. Így lett belõle majdnem orosz krémtorta!
Kicsit rendetlen, kicsit csúnya, de az enyém :) Érdemes volt visszavennem a recept szerinti zselatinmennyiségből is, a krém legalább nem lett gumírozott.
Azért egynegyede reggelire nem kevés - még tejszínhab és meggy nélkül sem...