A profik szerint a megfelelő viselkedés pozitív megerősítésére célszerű adni. A falat legyen valami igazi finomság, had legyen még nagyobb a motiváció.
Másodikán volt egy hónapja, hogy kiléptem a Nemzeti Trafikmutyi Rendszeréből. (A LibreOffice a Trafikmutyi szót felismeri, szerinte van ilyen, és így kell helyesen írni.) Elszívtam a maradék cigarettámat, kimostam a hamutartót, aztán feltettem a felső polcra a faliszekrénybe, majd rövid töprengés után levettem, és kivágtam a szemetesbe. Nem mintha a magam módján így szeretnék tiltakozni a vérlázító cirkusz miatt – bár ez sem hangzik rosszul –, egyszerűen túl sokba volt. Rengeteget dohányoztam. Nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy szilvából is sok lenne, nemhogy szilvás gombócból. Még talán fosókából is. Szóval másodika óta nem gyújtottam rá. Pontosabban egyszer mégis. Igazából kétszer. Egy közepesen súlyos bográcsos lecsófőzést követő, kivilágos virradatig tartó tivornya alkalmából, nem sokkal az utolsó két sör meg a feles papramorgó előtt gyújtottam rá. Szerencsére nem esett annyira jól, mint amennyire kívántam. Szippantottam egyet-kettőt, aztán dobtam is a tűzbe. Másnap olyan remekbe szabott katzenjammer gyötört, hogy eszembe sem jutott a cigaretta. Szóval most itt tartok.
Mióta olyan Istenesen előjött a köszvényem, nem nagyon ettem sertéshúst. Jó, sertéshúsból készült árukat azért vettem néha, és a csumiban sem tudom mindig elkerülni, hiába van kétféle menü, de hentesnél ilyen ügyben rég nem jártam. Úgy döntöttem, hogy egy kis sült tarjával fogom megjutalmazni magam. Sokat törtem a fejem, hogy hogyan készítsem el. Először egy pecsenyeszaftos megoldásra gondoltam krumplipürével. Előbb a pecsenyeszafttal való tököléstől ment el a kedvem, aztán a kulimásztól. Ahogy ballagtam délutánonként a perzselő aszfalton a kertbe a vizeskannákkal, folyton ezen járt az eszem. Végül csak kiötlöttem az üdvözítő megoldást, és - némi véletlennek is köszönhetően - meglepően finom ételt sikerült készítenem.
Felkerestem a csarnokban a rég nem látott hentesem, és vettem három szép szelet tarját. Frissen őrölt borssal és sóval fűszereztem, egy kanál zsíron mindkét oldalát három percig sütöttem, majd előmelegített sütőben, négyes fokozaton fél órát pároltam.
A gombóchoz Chérie burgonyát használtam, nem kifejezetten erre a célra való fajta, de már nagyon kíváncsi voltam rá, ezért felszedtem három bokorral. Tavaly kaptam két kilóra valót, és mivel éppen nem volt rá szükségem, elvetettem a kertben. Fényesen bevált, még abban az aszályos időben is szépen termett. Idén tavasszal már ezt keresve mentem a piacra, ahol étkezési burgonyaként árulták, és 680 forintért vettem két kilót. 28 tő lett, és bár az idei nyár sem kényeztet sok esővel, a termés elég szép lett.
Kb. 1 kiló krumplit meghámoztam, felkarikáztam, és sós vízben puhára főztem, majd krumplinyomón áttörtem.
Azon forrón beletettem öt deka vajat, és megszórtam őrölt szerecsendióval.
Mikor kihűlt. hozzáadtam mintegy 20 deka lisztet egy késhegynyi szódabikarbónát, két pikoló-tojást, és jól megsóztam. Igényli a bőséges sózást, érdemes megkóstolni.
Alaposan összegyúrtam, majd olajos kézzel 5-7 cm-es gombócokat formáztam belőle.
Lobogó sós vízben kifőztem. Az elején lesüllyednek az edény aljára, ilyenkor néha meg kell kergetni őkelméket egy fakanállal, hogy le ne ragadjanak, de hamarosan feljönnek a víz színére. Ekkor lefedtem a lábost, mérsékeltem a lángot, és így főztem 6-8 percig.
A serpenyőből kitessékeltem a tarjákat, a kifőtt gombócokat a pecsenyezsírba szedtem, és megforgattam őket benne.
A serpenyőt visszatettem a sütőbe, és 4-es fokozaton fél órát pirítottam. Francot. Közben leugrottam a boltba, belefutottam egy ismerősbe, és meg kellett inni egy Gössert. Vagyis kettőt. A gombócok 55 percet töltöttek a sütőben, és gyönyörű aranybarnára pirultak, éppen kellett nekik az a plusz húsz perc.
Kicsit leragadtak, de nem volt nehéz felszedni őket, és a zsírt meg a szaftot maradéktalanul felitták. Kívül roppanós, belül krémes volt, a 21 gombóc alig volt elég két evésre.
Kovászos uborkával tálaltam.
