A piacon jártam a minap és bámészkodtam a csirkésnél. A farhát ára már megint felment. A végén még a kutyát kell levágni, ha enni akarok neki adni ...

Megszólít az eladó:

Édes szívem, mit vinne? 

Hát íly szépen rég szólítottak meg! Akkor legyen szív. Libaszív. Alig kétszer annyi, mint a farhát és tiszta hús (persze nem a kutyának, még véletlenül sem).

Vettem is egy kilót, amivel hazaindultam, amikor az eladó kisasszony utánam szólt: Nagyon fínom kirántva is!

Remek ötlet - soha nem ettem még rántott szívet.

Megtisztítottam az egészet: leszedtem róla az összes zsírt és lefaragtam az ereket a bejáratról kb így:

Jól járt a macska, ő kapta a nyesedéket azon frissiben. Egy tucatnyit ketté vágtam és kimostam belőle a megalvadt vért.

Leszárítottam papírtörlővel és egy pirinyó kakukkfű társaságában ziplock zacskóban a hűtőbe tettem. A maradék szívet felvágtam kisebbekre, hogy abból majd ragut vagy perkeltet készítek. Megszórtam egy kis olaszos fűszerkeverékkel:

Ez az adag is zacskóban végezte.

Másnap szerencsémre feleségem cukkínit rántott, megkértem hát, hogy az előkészített szívet sózza és panírozza be nekem, én meg kisütök mindent a teraszon. Az apróra vágott részt pedig lefagyasztom ínségesebb időkre.

A szíveket lassan (140 fokon) sütöttem fedő alatt, hogy megpuhuljanak, majd a végén pirítottam meg a kérget.

Majonézzel, kechupal és salátaszívvel ettük meg egy könnyű ebédre.