A thai curry az jó. Az mindig jó!
Kaptam a fiamtól sárga curry pasztát (a Lidl-ben volt nagy távolkeleti akció) - ezt ki kell próbálni. A sárga a legenyhébb az összes közül - még magát a pasztát is meg tudtam kóstolni. Szokatlan és más íz, mint amiket eddig használtam.
És ismét a csodahüttőhöz folyamodtam alapanyagokért. Találtam is saját zöldbabot meg csirkemell nyesedéket.
Ez utóbbinak is van története. Mivel mi rendszeresen főzünk a kutyának, macskának, az esetek többségében csirke farhátat veszünk. Ezt néha megvámolom, ha szép és akkor lesz belöle leves is. Előfordul viszont néha, hogy kapunk csirkemell csontot. Így történt pár hónapja is, és amikor elkezdtem beletenni a kutya fazekába, döbbenten láttam, hogy azon bizony rengeteg szép hús van még. Meg is vámoltam rendesen, amit azután lefagyasztottam pont egy ilyen alkalomra, mint a mostani. A kutya nem haragudott - kapott helyette plusz sárgarépát :)
Szóval sárga curryt kell készítenem és az alapanyag adott: csirkemell. Az alábbiakat szedtem még össze a kamrából:
- 63 dkg csirkemell darabkák
- 25 dkg mirelit zöldbab (saját)
- 1 üveg bambuszrügy
- másfél kis hagyma
- 1 sárgarépa
- egy centinyi a gyömbérből frissen lereszelve
- 1/2 kaliforniai paprika - piros
- 1 gerezd fokhagyma
- 1/2 fehér sörretek
- 4 ek Thai Yellow Curry Paste
- 1 doboz kókusztej (4 dl)
- 1 ek halszósz
- 1 ek szójaszósz
- 2 kk curry por
- 1/2 tk csípős csili szósz (saját)
A távolkeleti ételek elkészítésének egyik alapszabálya, hogy mindent készítsünk elő, mert menet közben nincs idő hámozni vagy szeletelni, vagy elpuhul az étel.
Felvágtam hát julienre a sárgarépát, a retket. Leöntöttem a bambuszrügy levét (semmi íze nincs - kár megőrizni) és kisebb darabokra vágtam. Találtam egy kelkáposztalevelet - azt is felaprítottam. A hagymát öregre vágtam (kb centis kockákra), szintúgy a paprikát. A gyömbért pedig belereszeltem a bambuszrügyes üveg tetejébe tányér gyanánt. A zöldbabot is előkészítettem.
Mikor minden arra várt, hogy megfőzzem, olivát hevítettem serpenyőbe, amibe beletettem 2 evőkanál curry szószt és 1/2 teáskanál saját csili szószt, hogy azért csípjen is. Itt óvatosnak kellett lenni, mert spriccel az istenadta rendesen. Viszont a curry pasztát bizony meg kell kicsit sütni, és olajban oldódnak leginkább az ízei.
Nem éreztem eléggé a curry illatát, adtam hát 2 kávéskanállal hozzá. Persze mindját más lett az illat lakásban (sőt! még ma is érezni ...).
Ezt is összekevertem és belezúdítottam a csirkemell darabkákat.
Alaposan felkevertem a forró olajban és lassan zsírjára sütöttem.
Ez szépen sülögetett a háttérben, míg egy vokot felforrósítottam füstölésig kis olajjal és abba beleszórtam a répát, hagymát, paprikát. Ezeknek kell több idő a puhuláshoz (majdnem egy teljes perccel :).
Utána ment a retek, bambuszrügy, káposztalevél és fokhagyma is
Sőt, még a fagyos zöldbabot is belezúdítottam.
Nagyon forrón tartva a vokot kevergettem vagy 3 percig az egészet, míg levet nem eresztett. Ezt a levet kis ügyeskedéssel leöntöttem és még kicsit pirítottam a zöldségeket.
A zöldség készen állt a csirkehúsra, amit szűrőkanállal gyűjtöttem ki a serpenyőből.
A serpenyő kapott még két kanál curry szószt, amit megpirítottam benne 10 másodpercig - pont addig, amire kinyitottam a kókusztejes dobozt, mert azt bizony elfelejtettem kinyitni.
Roppant jó minőséget kaptam - nagyon sűrű és jó ízű kókusztej volt, inkább krém, mint tej, oly magas volt a zsírtartalma. Ez elég fontos a curry főzésénél, mert ebben oldódik fel az összes íz, ami a pasztából kisült az olajban.
Lassan elkeverve egyenles szószt kaptam
ami már csak arra várt, hogy a vokba öntsem. Kóstoltam, és ízlés szerint adtam hozzá a halszószt és a szójaszószt. Mintegy 2 percig még rotyogott a vokban, mielőtt kitálaltam volna.
A curryhez leggyakrabban rizst adnak - én is azt főztem, sáfrányosat, csak még mielőtt nekiálltam a curry készítésének, hogy ne vonja el a figyelmemet.
Másnap is jó volt:
A thai éttermekben még soha nem kaptam evőpálcikát az ételhez. A pálcika támasza eredetileg egy szép porcelán kéne, hogy legyen, de az nekem nincs, hát papírból hajtogatom ezt a formát. Nagyon fontos szabály, hogy a pálcikát NEM tartjuk az ételbe beleszúrva, vagy a tányéron hegyével akár enyhén is lefelé, mert az a japán hagyomány szerint az étel leszúrását jelenti (vagyis, hogy nem izlett).
