Amikor először hallottam így nevezni, kicsit meglepődtem, de hát ahány ház... Végül is kirántják azt a húst, bár érdekes módon a sült húst nem hívják kisült húsnak.
Szóval, úgy esett, hogy végre-valahára eljutottam a háziorvoshoz. Csináltattam egy vérképet, és elmentem kontrollra. A vérvizsgálat eredménye megnyugtató lett, a húgysav például 290 volt a 206-428 referenciatartományban, és a többi is határértéken belül maradt.
- Ez nagyszerű - dicsért meg az orvos -, csak így tovább.
- Hát így azért ne - gondoltam -, egy kicsit hadd bűnözzek má'.
El is rongyoltam gyorsan a csarnokba kedvenc hentesemhez, és vettem két szűzpecsenyét. A húsok "derekát" kivágtam, lemetéltem a zsírdarabokat, és a hártyát is. A maradék ment a fagyasztóba, jó lesz valami wokos ételhez.
Ujjnyi vastagra vágtam és a szeleteket a tenyeremmel kilapítottam. Az elsőre a hüvelyujj párnájával tehénkedtem rá, majdnem lukat is nyomtam a közepébe. A többivel már óvatosabban jártam el.
A húst vékonyan besóztam, majd különösebb faxni nélkül bepaníroztam.
Bő, forró olajban mindkét oldalát világosra sütöttem, hogy ki ne száradjon a hús.
A felesleges olajat papírszalvétán itattam le.
A hatvan deka húsból lett vagy húsz szelet.
Hasábkrumplit sütöttem mellé.
Gyömbéres céklasalátával és sült krumplival tálaltam.
Finom szaftos lett, talán érdemes lett volna egy kicsit vastagabbra szelni, de majd legközelebb. Piszkosul kívántam már, az apró szeletek éppen megfelelők voltak a fokozatos visszaszoktatáshoz. Túlzásba persze nem mertem vinni, a héten több alkalommal már nem ettem húst.
