Hagyma reklamált a napokban, hogy nem posztoltunk még cigánypecsenyét. És való igaz, nemcsak, hogy nem posztoltunk, de én még életemben nem is sütöttem ... Ráadásul épp tegnap hozott a feleségem két szép szelet tarját!

Vannak ételek, amik nekem csak az éttermekhez kötõdnek, és nem is tudom, hogy miért. Jó cigánypecsenyét nagyon keveset láttam étteremben. Keresgéltem a weben, hogy mitõl extra, de csak egy alapfogalmat kaptam: NEM KLOPFOLUNK! Mondjuk nem is szerettem a kártyavékonyságú száraz cipõtalpakat, hát ezt a hibát nem fogom elkövetni.

Aztán ismerõs URL-re akadtam: Motoros konyhája  . Õ jól fõz, receptjeiben még nem csalódtam. Legyen az õ receptje az alapgondolat.

A hozzávalók 2 szelethez:

• 2 szelet ujjnyi vastag tisztességes tarja, de csont nélkül
• 2 ek olivaolaj
• 4 közepes girizd fokhagyma
• 3 féle mustár, 1-1 teáskanálnyi
• 1 tk pirospaprika
• 1 mk bors
• 1 mk só

A köret:

• 7 szem közepes sárgakrumpli (reggel hoztam a piacról)
• 1 ek olivaolaj
• 1 tk pirospaprika
• 1 tk oregano
• 1 tk majoranna
• 1 tk frissen õrölt bors

A kakastaréj:

• 2 szelet füstölt szalonna 0,5 cm vastagok
• 1 mokkáskanál őrölt csilipaprika

Elõször is a tarját fûszerezem. Semmi klopfolás vagy vagdosás. Szaftos hús a finom. A felsorolt fûszereket jól összekeverem, majd egy ecsettel szépen bekenem a húsok mindkét oldalát. Azután eszembe jut, hogy a fokhagymát kifelejtettem, hát belenyomok 2 nagyobb girizdet, hogy majd a kicsiket teszem rá a sütéskor. Ezzel a kencével is bekentem a húsokat - pont el is fogyott.

Az utolsó kép már a pácos tálban készült egy szelet húsról, de kiraktam inkább folpackra egymásra a szeleteket.

Jó szorosan bebugyoláltam, és egy félórára a hûtõbe tettem (feleslegesen).

A krumplikat hámoztam (feleségem nem szereti a héjas krumplit), nyolcba vágtam és megszórtam a száraz fûszerekkel. Jól összeráztam egy tálban, hogy mindenhova jusson a fûszerbõl. Rálocsoltam a pici olivát is, és azzal is megráztam. Végül kibéleltem egy kis jénai tepsit nemtapadós alufóliával (lehetett volna sütõpapír), és ment a sütõbe maximumra.

A szalonna szeleteket beirdaltam, és teflonban a teraszon kiolvasztottam zsírját.

Elkövettem azt a hibát, hogy levettem a teljesítményt a szalonna alatt, amivel ugyan elértem, hogy nem füstölt már, viszont a szép taréjból szomorú zebra lett.

A krumplit negyedóránként megforgattam szívlapáttal, hogy mindenütt piruljon.

A húst fél óra múlva kivettem a hûtõbõl (tulajdonképpen nem is kellett volna betennem, csak a szokás hatalma dolgozott), hogy szobahõmérsékletre visszamelegedjen. Amikor a krumpli már majdnem elkészült (1 teljes óra kellett neki), a szalonnazsíros serpenyõbe tettem a húst, és közepes teljesítményen sütni kezdtem az egyik hússzeletet (ugyanis feleségem mégsem kért a húsból).

Három perc múlva megforgattam, de az már eléggé megpirult. Persze, ha a közepe szaftos, akkor lehet kérge a húsnak :)

Újabb 3 perc, és a krumplira fektettem. Tetejére a szomorú zebrataréj került saját darált csilipaprikába mártva, mellé viszont ecetes jalapeno paprika!

Most is összeszalad a számban a nyál a szaftos hús láttán!

A krumpli is remek volt, csak egy kis problémával szembesültünk: egy szem valamiért nagyon édes volt, és nem sült át (olyan harsogósan kellett harapni). Ez érthetõ lenne, ha a krumpli megfagyott, de most még nincs olyan hideg ...