Úgy esett, hogy megkívántam egy kis húst megint. Ugyanakkor a fagyasztóban már idestova fél éve kornyadozott három csirkecomb, ideje volt kezdeni vele valamit. Kapacitáltam Kistesót, hogy ugyan vigye már el, de valahogy mindig kiment a fejéből. Gondoltam, összedobok egy csirkepaprikást. Kicsit lecsós alappal, ahogy szoktam. Emlékeztem, hogy van egy fél doboz lecsó a fagyasztóban, az éppen alkalmas lesz erre a célra. Este, mikor hulla fáradtan hazakeveredtem a vízhordásból, elővettem a csirkét és a lecsót. Az előbbit egy tálba tettem, azt utóbbit csak úgy dobozostul a mosogatóba raktam, hogy a kicsapódó párának legyen hova elfolynia. Találtam még 12 csirkeszárnyvéget, amit csirkealaplének tettem félre valamikor egy thai jellegű ételhez, azt is a combok mellé dobtam. Reggel aztán kiderült, hogy jól emlékeztem én a fél doboz lecsóra, csak éppen egy egész dobozzal vettem elő. Vakartam a vakarni valót, mi a csudát csináljak? Visszafagyasztani nem célszerű ugye, lecsót reggelizni meg nem volt kedvem, halomban áll itthon a finom édes paradicsom, arra vagyok kihegyezve. Belerakom mindet - döntöttem -, és elkeresztelem lecsós csirkének. hiszen végül is az.

Hozzávalók:
- 3 csirkecomb, mellé esetleg valami más csirkealkatrész
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- fél kiló lecsó
- édes és csípős paprikakrém ízlés szerint
- só. bors
- olaj

A húst alaposan megmostam, letisztogattam, combokat az ízületnél kettévágtam.

Egy lábosban olajat hevítettem, a húst körbepirítottam, közben sóztam, borsoztam.

A megpirult húst kiszedtem egy tányérra, és a visszamaradt olajban megpároltam a hagymát.

Megszórtam pirospaprikával, egy gyors keverés után nyakon öntöttem a lecsóval. Hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát, egy teáskanálnyi édes- és egy kávéskanálnyi házi csípős paprikakrémmel ízesítettem. Mikor felforrt, megízleltem, és tettem bele még egy kis sót és borsot.

Beleágyaztam a húsdarabokat, felöntöttem egy kis vízzel, aztán lefedve bevágtam az egészet a sütőbe, hármas fokozaton.

50 perc elteltével levettem a fedőt, feljebb srófoltam a lángot, és további 20 percig pároltam, hogy besűrűsödjön a szaft.

Spagettivel és kovászos uborkával tálaltam. A nokedli biztosan jobban illett volna hozzá, de az étlapon már szerepelt egy nokedlis étel a közeli jövőben, arra tartalékoltam az energiát. Nekem nem volt nagy újdonság, tekintve a főzési szokásaimat, de így is nagyon finom volt. Kicsit édeskés lett - ami nekem szintén nem szokatlan, hiszen elég kevés sóval főzök - de szaft sűrűre és fűszeresre sikerült, remekül bevonta a tésztát.