A körülmények szerencsés konstellációja következtében múlt hétvégén gránátoskockát ettem.
Úgy esett, hogy a kertben ismét igencsak szép lett a kapor. Ehhez mondjuk nem sok köze volt a szerencsének, mivel tavaly ősszel a talajmechanikai folyamatok utolsó stációja rendre az volt, hogy megszórtam egy bő marék saját szedésű kapormaggal, majd elgereblyéztem. Egy szó, mint száz, kapor lett bőven. Hozzájutottam viszont egy adag kovászolni való uborkához, arcpirítóan olcsón. Ezt talán ne is feszegessük, nem szeretnék estére valamelyik lámpavason lógni. Tehát volt kapor és uborka, innen egyenes út vezetett a kovászos uborkához. Volt azonban egy kis ládányi Chérie burgonya is a Hegyen a pincében. Mondjuk, ez sem a szerencsén múlt, az viszont igen, hogy milyen remek állapotban volt még június elején is. A tészta meg csak úgy volt, a múltkori spájzfeltöltés alkalmával vettem. Nekiláttam hát, és főztem egy krumplis tésztát.

Hozzávalók:
- 1 kg ókrumpli
- 0,5 kg fodros nagykocka
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 evőkanál pirospaprika
- 1 evőkanál sertészsír
- só
- őrölt fekete bors

A krumplit héjastul megfőztem.

Míg a krumpli főtt, az apróra vágott vöröshagymát a zsíron aranysárgára pirítottam.

Kicsit félrehúztam hűlni, majd belekevertem a pirospaprikát és megborsoztam.

A megfőtt krumplit meghámoztam és a reszelő öregebbik részén belereszeltem a hagymába és jól összekevertem.

Kifőztem a tésztát, leszűrtem és alaposan összeforgattam a krumplival.

Pár kovászos uborkát tettem mellé és alaposan bekajáltam.

Finom volt, mint rendesen, amit főzök. A hagyma lehetett volna kétszer ennyi, a burgonya meg valamivel kevesebb, az uborkán is érződött még az évi első eresztés suta bizonytalansága, de azért jó volt.