Waka készített egy kelt palacsintát, amitõl nagyon rámjött. hogy csúsztatottat akarok sütni, mert sokéve nem volt a tányéromon.
A receptet nem vadásztam sehol, ahogy gyerekkoromból emlékszem, úgy készítettem, ezért lehetnek nagy eltérések is a közkézen forgó receptektõl, de én így ismerem.
Elõször is irány a nagykamra lekvárokat keresni. Szerencsére teljesen mindegy, milyet használok, csak pikáns legyen. Azután összeszedtem a többi hozzávalót, hogy a fotózás is rendjén legyen (meg amióta blogolok, minden ételhez mindent elõszedek elõre).
A tésztához:
- 5 tojás
- 4 dl tej
- 25 dkg liszt
- 7 dkg vaj
- 4 dkg cukor
- 1 kk vanília aroma
- zsír, olaj vagy vaj a sütéshez (én ghí-t használtam, ami szerintem a legjobb választás volt)
A töltelékekhez:
- 6 dkg darált dió
- 6 dkg fekete csokoládé (csak mogyorós volt itthon) lereszelve
- 7 dkg baracklekvár
- 4 dkg meggylekvár
- 3 dkg õszibaracklekvár
- 2 dkg cukor a dióval elkeverve
Ezeket a számokat a frissen felbontott üvegekben maradt mennyiség alapján sakkoztam ki :)
A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét fele cukorral és egy csipet sóvel kemény habbá vertem. A sárgáját a robotgép keverõtáljába tettem. A vajat megpuhítottam a mikróban és a tojáshoz adtam. Szintúgy a másik fele cukrot és a vaníliakivonatot (ezeket nem langyosítottam). Robotgéppel szép selymesre kevertem. Ekkor felváltva adagolva a lisztet és a tejet is összekevertem a sárgájával, amig nagyon sûrû palacsintatésztát kaptam (ezt a lisz/tej arányával alkalmanként el kell játszani, nincsenek pontos számok, hisz a tojások sem egyformák). A végén keverõkanállal beleforgattam a tojáshabot. Talán érzékelhetõ a képrõl, hogy igen sûrû lötty lett.
 |
 |
 |
 |
Nekiálltam sütni, tölteni a tortát. Elõkészítettem egy tortaformát, amibe kényelmesen belefér a palacsinta, de tán jobban jártam volna, ha kicsit kisebb a forma, akkor a peremen is bátrabban lehetett volna tölteni. Gyerekkoromban nem volt ilyen fancy tortaforma, aminek a feneke kivehetõ. Legalábbis nekünk nem volt. A palacsintasütõt a szokásosnál kisebb lángra állítottam, majd egy mogyorónyi ghí-t olvasztottam fel benne szépen körbekergetve mindenütt. Erre egy nagy merõkanálnyi tészta ment, amit nagyon óvatosan körbe öntöttem a peremig - ez nagyjából fél centi vastag tésztát eredményezett. A ghí annyira síkossá tette a palacsintasütõt, hogy soha az egész sütés folyamán nem kellett semmivel sem felemelni a tésztát a vasról - csuszkált körbe-körbe. Csak az egyik oldalát kell megsütni, de azt annyira, hogy a tetején a hab már picit megkeményedjen. Ekkor szép pirosas lesz a tészta feneke. Ezt a tésztát belecsúsztattam a formába.
 |
 |
 |
 |
Természetesen minden újabb palacsinta előtt picit megkentem a palacsintasütőt. Minden réteget más-más töltelékkel kentem meg. Mivel a közepe vastagabb a lapnak, ezért célszerû a szélére kicsit vastagabb tölteléket tenni, de nekem ettõl sem lett egyenletesebb vastagságú :) Van aki mákot meg vaníliakrémet is tesz bele. Én csak a fentieket.
 |
 |
 |
 |
Az utolsó palacsintát viszont habos felével lefele tettem a tetejére, és azt relative sok csokival szórtam meg.
Az így összeállt tornyot formástul a sütõbe toltam 160 fokra, 25 percre, hogy összeérjenek a rétegek. Abban reménykedtem, hogy a csoki megolvad a tetején, de ezt elmulasztotta ...
Kivittem 10 percre hülni a teraszra, majd kicsúsztattam egy nagytányérra, és azon frissiben kivágtam belõle egy szeletet.
A szeletem elég magányos volt a kistányéron...
Hoppá - találtam a hûtõben tegnapról egy maradék szeletke gesztenyetortát, arról loptam egy kiskanálnyi habot. Mindjárt barátságosabb az én tortám is!
Ez is macerás egy palacsintaféle, de azért a 10 lap megsütése és megtöltése megvolt 40 perc alatt. Az utolsót MEGETTEM, mert nem voltam előre biztos abban, hogy kijön belőle a lefedő réteg.
