Õszintén bevallom, megint a tvpaprikát néztem, és Jamie megihletett egy olyan salsával, amit érdemes megcsinálni.
Persze a recept eltér, de ez a lényege a nyilvános fõzõcskéknek.
Apropó: a salsa egy paradicsomos-csilis kutyulék, amit tortilla chips-szel esznek - elõételnek, vagy csak úgy - Mexikóban és csatolt részeiben, mint pl. az USA.
A recept roppant egyszerû (1 adag!):
- 4 db kisebb lucullus vagy bármilyen húsos paradicsom
- 1/2 cm gyömbér
- 1/4 girizd fokhagyma
- só
- feketebors
- 1 késhegynyi chiliszósz - valami ütõsebbõl
- 1 cm zellerszár
- apró lyukú reszelő
Persze a képen a fele sincs rajta, amit beletettem, ezért elnézést kérek!
Szóval elõszedtem a finomabbik reszelõmet, és lereszeltem egy tálkába kb fél centi gyömbért. Ez amúgy egy próba is volt, melyik reszelőmet szeretem jobban. Lehet, hogy kevesebb volt, nem mértem. Utána reszeltem egy pici fokhagymát, mert az finom! Ezeket a feladatokat szépen teljesítette.
Itt jött a viccesebb rész: a szaftosabb és kevésbé leveses paradicsom (mint például a Lucullus) nem esik szét, amikor megpróbáljuk reszelni, inkább sûrû levet, pasztát képez (no éppen ez fogott meg Jamie Olivier bemutatójában, hogy megcsináljam). A paradicsomokat egyesével kvázi passzírozzuk a reszelõn. A vicces rész, hogy a reszelés a héját kihagyja - az ott marad a reszelő tetején elfeküdve (micsoda lusta egy gyümölcs...)
Ekkor jött a gondolat, hogy a paradicsom imádja a zellert, nekem meg most éppen van szárzellerem, amibõl levágtam egy párcentis darabot és abból is reszeltem bele, mert miért ne? Biztos ami biztos, elővettem a kicsit durvább reszelőt, hogy lássam, melyik teljesít jobban. Ekkor tûnt fel, hogy nem elég a képen szereplõ 3 paradicsom, kell egy negyedik is :) Szerencsére van még pár darab az idei termésbõl. Úgy mindent összehasonlítva, a durvább reszelő jobban teljesített ebben a feladatban.
Beletettem még 2 tekerésnyi feketeborsot. Salsa nincs chili nélkül, gondoltam és gondolatot tett követte: az egyik enyhébb pasztámból, a Spicy Fiestából belekavartam egy késhegynyit. Gyorsan elõvarázsoltam egy maradék zacskónyi tortilla csipszet, mert ezt azzal kell enni, és már asztalra is tettem:
Az igazi kritikára még várni kell, mert egyedül vagyok itthon, de szerintem jól sikerült :)
Már nem kell várni! Bár felvitte a gyomorsavát rendesen, de meg volt elégedve vele. Csak egy kiskanálnyit találtam reggel a tálkában.