A kelkáposztát a gyerekeink csak lerakva eszik - ha egyáltalán eszik, pedig jó belőle a leves és a fõzelék is. Legalábbis mi, öregek, szeretjük minden formájában. Most viszont nincs itthon gyerek, fõzni kéne magunknak egy kis adagot. Hozott is a feleségem egy szép fejet - jó setét levelei voltak, inkább fõzeléknek kéne megcsinálnom, de most rakottat kért.
Most látom csak, hogy már posztoltam egy hasonlót, de ez most más lesz, igérem!
A hozzávalók:
- 1 kisebb fej kelkáposzta
- 1 szép cukkíni
- 50 dkg darált sertéshús
- 2 nagy vereshagyma
- 2 girizd fokhagyma
- 15 dkg fõtt rizs még tegnapról
- 2 tojás
- 3 dl tejfel
- só, bors, fehérbors, majoranna, kurkuma, pirospaprika, szerecsendió
- 2 ek oliva olaj
- pici vaj tepsi megkenésére
- 2 ek prézli
A képen persze nincs minden rajta, meg van feleslegesen egy üveg libazsír a nemrég posztolt töpörtyûbõl, amit feleségem kérésére lecseréltem olivára.
Feltettem egy fazékban sós vizet forrni. Leszedegettem a káposztáról tizenhat levelet (csak a világos közepe maradt egyben - az jó lesz még valamire). Ezeket részletekben leforráztam - kb 2-3 percig volt egy-egy adag a vízben - és azonnal visszahûtöttem a csap alatt. Csak annyira kellett megpuhulnia, hogy szépen ki lehessen teregetni a tepsiben. Szakács körökben ezt blansírozásnak hívják, de nem vagyok szakács :) Sőt!!! Egyesek ilyenkor JEGES vízben hűtik le! Az egésznek az a lényege, hogy kicsit megpuhuljon, de ne főjön meg puhára.
Felvágtam a két vereshagymát kis kockákra és serpenyõbe dobtam az olivára. Megsóztam és le is fedtem, hadd párolódjék. Mikor már jónak tûnt, beleszórtam egy teáskanál pirospaprikát, majorannát, kurkumát, az összevágott fokhagymát és alaposan felkevertem. Még szórtam rá fehérborsot és feketeborsot is, mert a kelkáposzta szereti a borsot. Amikor már egyenletes színe lett, beletettem a darát disznóhúst és lepirítottam. Próbáltam minél kisebb darabokra szétszedni a forró serpenyõben. Ekkor egy decinyi fehér bort öntöttem alá és lefedve lezártam a gázt alatta - majd megfõ a tepsiben.
A cukkínit az Eredeti Német V szeletelõvel zsülienre vágtam, megszórtam kis borssal és sóval.
Jött a tejfel. Szétválasztottam a tojásokat, a fehérjét keményre vertem, a sárgája meg ment a tejfelbe. Reszeltem rá szerecsendiót is - azt minden ilyen tejfeles öntetbe szeretek tenni - sóztam is kicsit. Belereszeltem vagy 4 deka keménysajtot, jól felkavartam, majd összedolgoztam a habbal. Igyekeztem a habot nem nagyon összetörni, de ez az igyekezetem nem volt igazán sikeres.
Elõkészítettem a kedvenc cserép tepsimet. Kézzel vékonyan kivajaztam és saját prézlimmel szórtam. Csak épp, hogy legyen az alján kevés. A legvilágosabb 6 levelet elrendeztem az alján. Úgy volt a legegyszerûbb, hogy a vastag ér közepén végigszeltem, így lett egy teljesen egyenes oldala a levélnek, ami mehetett a tepsi széléhez. Ez az elmélet majd a második rétegtõl látható inkább, az alján még csak kísérleteztem. Megszórtam vékonyan rizzsel, amire rátettem a darált hús felét. A húsra rápakoltam a cukkíni felét is. Miután a hús nem lett túl sós, itt adtam még kevés sót a tökre. Meglocsolgattam a habos tejfellel és letakartam egy réteg káposztalevéllel. Itt már látható az elmélet a gyakorlatban is az egyenes oldalú kelkáposztalevélrõl. Erre elkezdtem a húst pakolni, amikor eszembe jutott, hogy elõbb a rizs kell! Félrekotortam hát a húst és rátettem a vékony rizs réteget. Visszakotortam a húst, ment a rizs a másik felére is, majd azt is befejeztem a hússal. Szépen meglocsoltam a tejfellel és elkezdtem a záró leveleket rakosgatni.
Persze a cukkíni kimaradt ...
Leveleket felhajtogat, cukkíni beszór, levelet visszahajtogat és csendben emlegeti a felmenõit. Csak sikerült végül betakarni. A széleken a leveleket lenyomogattam, hogy legyen helye a tetejére öntött maradék tejfelnek lefolyni - ne a sütõbe csepegjen. A káposztába beleszurkáltam egy rakat fogpiszkálót, hogy a takaró alufólia ne ragadjon bele a tejfeles öntetbe.
Alufóliával betakartam alulról (ha netán mégis ki akarna folyni), meg felülrõl (hogy ne égjen meg). Igy, ahogy van, betoltam a 210 fokra elõmelegített sütõbe, beállítottam a vekker 55 percre és magára hagytam.
A vekker csörömpölésekor megszabadítottam a takaró fóliától és kapott még 10 percet pirulni. A fogpiszkálók maradtam - nem akartam, hogy kihüljön, amig szedegetem.
Szépen megpirult, fel is tálaltam az asztalra. A fogpiszkálókat gyorsan kivettem, mert feleségem döbbenten nézegette a sündisznót az asztalon.
Felvágtam és tálaltam belõle mindkettõnknek. A vágási felület is nagyon szép lett:
Fehér tányéron tejfellel szervíroztam.
A vágás tényleg szép színes lett. Talán még piros tányérra is tehettem volna?