Tavasz, érett tavasz. Meleg napok, esõk, erõre kapott növények, kápráztató színek.
Gyönyörû zöld lombokon fehér bodzatányérok, fehérlõ, illatozó akácok, a gabonatáblák szélén ezüstzöld háttér elõtt szarkaláb lila foltjai, margitvirág sárga, fehér pettyei festenek Monet képeket.
Az ártéri erdõben puha, párás, füves utak, rajtuk topog egy pár kis nõi gumicsizma. Zöld esõkabátjában Anahita ballag, kosárkával, alakját befogadják a Maros-parti fák.
Andi növényeket gyûjt, házi patikájába, de, ha vacsorára is talál valamit, az se baj.
Mert talál. Vén fûz hasadozó kérge alól gomba sárgállik. Gévagomba, amit fûzfatüdõ néven is ismerünk. A nagy fa tövén egész csalánerdõ zöldell, a nap rásüt a melegsárga gombákra, a csalán zöldjével vibráló, kontrasztos a színhatás. Szép látvány, ehetõ tartalommal.
Andi csalánra nem készült, de õ amúgy is puszta kézzel szedi a mérges kis növényt, amivel a ménkû se szokott kikezdeni. Telik a kosár, melynek tartalmát én már csak a konyhaasztalon szemlélhetem.
Lássuk csak. Szép fiatal gombák , különbözõ növekedési stádiumban. A bimbósak a legkeresettebb, leginkább kifejezõ ízû, állagú példányok. Ezek jók ragunak, akár tejfelesen, akár tojásosan, vagy hideg, hagymás salátának.
A gyermöktenyérnyi , lapos darabok leginkább rántani jók, ha kissé szívósabbak már, némiképp javít rajtuk fokhagymás tejben pácolás. Tövüket érdemes kivágni, megdarálni, így jó fasírtalaphoz jutunk. Ha a gombák már nagyok, kiválóan alkalmasak volnának a legszárazabb, legcipõtalpasabb rántott karaj utánzására. Ezeket nem használjuk, embertársaink megkínzatását elkerülendõ. Ha pedig ez a gomba már fehéredik, farontó rokonához, a taplóhoz hasonlatos szárazságban és keménységben.
Vacsorára a bimbósakból használtunk fel.
Egyszerû, természetes, szezont ábrázoló vacsora készült. Vajon, sóval, borssal, hagymafélékkel serpenyõzve.
Kis tojást ütöttünk a tokány közé, friss, szaftos állagra törekedve.
A csalán hozzá spenót módra készült, kis fokhagymás rántással, tejjel föleresztve. Így készült zöld-sárga, egyszerû étkünk.
