Már egy jó ideje érett bennem az elhatározás, aztán döntöttem, és januártól leváltam a csumiról (menza). Az étel minősége már-már az ehetetlen kategóriába tartozott. Már az ment eseményszámba, ha jó volt a kaja. Sületlen kelt tészták, nyers krumpli, szarrá főzött rizs, húszcentis hajszálak a panírban. A csirkecomb-paprikáshoz a húst gőzölős sütőben párolták meg, és tálaláskor keverték a szafthoz. A hús így is gyakran félig nyers maradt. A halászlével hasonló módon jártak el. Nem hiszem, hogy a nyersanyaggal volt a baj. A városban azonos étlappal, azonos anyaghányaddal dolgozó és egyazon helyről származó alapanyaggal működő másik konyha elismerést kapott az általa nyújtott szolgáltatásért. Igen tanulságos volt, mikor tavaly egy napon, valami miatt egyetlen szakács sem volt a konyhán, és a konyhai kisegítők főzték az ebédet. Olyan bőséges és ízletes ételt talán még itthon sem kapok, mint amilyen ott és akkor volt.
A közelmúltban felfedeztem, hogy a piacon nyílt egy „magbolt”. A különféle aszalmányok mellett igen baráti áron kimérve árulnak többek között kuszkuszt, bulgurt, étkezési kölest, hajdinát, mindenféle hüvelyest és rizst. Gondoltam egyet, és vettem harminc dekát a kuszkuszból, a bulgurból és a kölesből is.
A kuszkusszal kezdtem a sort. Nem nagyon használtam még ilyesmit, utánajártam az elkészítésnek. Van káosz rendesen. Már ott megakadtam, hogy előfőzött-e, avagy sem. Tudja az ördög, itt állok a konyhában, a bolt rég bezárt, de a számukat amúgy sem tudom, hogy a fenébe' kérdezzem meg? Mindegy, valahogy majd csak lesz.
Aztán ott volt a feltét kérdése. Egy kis laskagombával terveztem tálalni. Az utóbbi időben majd' minden napomat a belvárosban kezdtem, onnan a melóba rohanva beugrottam a piacra a gombásokhoz. Gomba az volt dögivel, csak gombaárust nem leltem egy szemet se. Ott állt a harsogóan friss laska, de nem volt, kitől vegyek. Délután, mikor ismét a városba vezetett az utam, már volt eladó, de laskagomba már nem, csak pár láda lakossági csiperke. Szombaton aztán kénytelen voltam az ábéce előtti zöldségesnél valamennyi – igen csak kérdéses állapotú – gombát venni. Szegényeken az sem segített sokat, hogy hétfőig a hűtőben aszaltam őket, mivel keddi ebédnek szántam.
Egy pohárnyi (kb. 2 dl) kuszkuszt beleöntöttem egy lábosba.
Kockából (oké, tudom) kétszeres mennyiségű zöldséglevest főztem, és hozzáadtam egy evőkanálnyi olívaolajat.
A levest lobogó forrón ráöntöttem a kuszkuszra, majd lefedtem.
Fél órát hagytam állni, aztán megöntöttem még egy kanál olajjal és egy csavarintás citromlével, villával fellazítottam, és megkevertem. Pont jó lett, megpuhult, és a levet maradéktalanul felszívta. Esküszöm, kicsit édeskés illata volt, akár egy süteménynek. Még egy kis sót viszont még elbírt volna.
A gombát megmostam, és lebogarásztam róluk a megbarnult gombagyerekeket.
A laskát laskára vágtam.
Kevés vajat olvasztottam kicsit megpirítottam rajta a gombát, sóztam, borsoztam, majd némi vizet aláöntve megpároltam.
Finomra vágtam egy csokor frissen elővett fagyasztott petrezselymet, beleszórtam, és összekevertem.
A gombát talán hosszabb lével kellett volna főzni, a köret felvette volna, de így is nagyon finom lett.
Az utolsó 100 komment: