Az USA út alatt nem nagyon ettünk levest, pedig elég levesesek vagyunk feleségemmel. Volt egyszer gulyás és ettem háromszor kagylólevest (nomeg a pocsék Tom Ka Gai levest Mexikóban). A piacon jártam reggel húst venni a leveshez. A velőscsont csábított el először, majd a hentes rámbeszélt egy gyönyörű darab marha oldalast pici csonttal. És megláttam az első idei újkrumplit: ennek nem lehet ellenállni!
A mai ebéd tehát húsleves és feleségem pedig elkészítheti az újkrumplit, úgyis mindig az a baja, hogy túl sok vajat teszek bele.
Előszedtem a leves hozzávalóit:
- 1 velőscsont
- 40 dkg marhaoldalas
- 2 sárgarépa,
- 2 gyökér
- kis karfiol
- 1 hagyma
- kis zeller
- szeletnyi gyömbér
- valamennyi kel és káposztalevél
- 1 száradt kápia paprika még nyárról
- csokornyi petrezselyem
- fekete bors
- 2 boróka bogyó
- szerecsendióvirág
A csontot lemostam és háromszor körbetekertem cérnával, ki ne essen a velő. Nekem valahogy nem működnek az egyéb varázslások, mint a sózás, stb. Fazékba tettem hideg vízbe a hús társaságában és feltettem a gázra melegedni.
Megvártam, míg felforr a víz, hogy a habját leszedhessem. Néha rajta hagyom, de most valahogy nem tetszett - talán a csont miatt? Meghámoztam a zellert, behasítottam a paprikát, teatojásba zártam a fűszereket és ezeket is betettem a hús mellé. Picire vettem a lángot és hagytam lassan mozogni.
A sárgarépát és egyéb zöldségeket megtisztítottam, feldaraboltam és egy tálkába tettem, hogy majd, ha itt az ideje, már csak bele kelljen tenni a fazékba a levével együtt.
A leves elvolt magában, gondoltam, hogy előkészítem a krumplit. Sokszor olvastam, hogy durva szemü sóval könnyű újkrumplit pucolni. Alaposan besóztam hát és egy félgömb alakú szitában kergettem benne a krumplikat.
Egész jól lehozta a laza héjat, a többi meg finom rajta! A nagyobbakat kettévágtam, de a kicsit maradtak egyben.
Épp befutott a feleségem, aki nagyon fellelkesedett a gondolattól, azonnal nekiállt kiválogatni a petrezselymet.
Kis vajat dobott a lábasba, rászórta a krumplit és lefedte.
Amikor már megpárolódott a krumpli (16 perc a fotó tanusága szerint), akkor rászórta az apróra vágott petrezselymet.
Alaposan összerázta és kész is volt a krumpli (én másképp készítem, de most ezt ő főzte).
Csináltam hozzá egy könnyű tojásrántottát
És együtt ettük a krumplival
A húsleves közel öt órát gyönygyözött, amikor bezöldségeltem
Mivel a velőscsontot csak én eszem, kiütöttem egy tányérra:
Pirítottam egy szelet kenyeret és sóval-borssal be is kaptam. Azért küldtem utána két dipankrint is.
A levest pedig a tányérhússal ettük.
Nagyon leveshiányunk lehetett, mert estéllig több, mint 2 liter elfogyott és csak ketten vagyunk.
Vagy csak jó volt a leves?
UPDATE: Másnap este már üres volt a fazék, ezért van ma jó idő!
