Számomra a tavalyi év diótermés szempontjából katasztrofális volt. Szerencsére itt a gettóban rengeteg törökmogyoró termett. Készítettem belőle már süteményt, de pár kiló még mindig az erkélyen pihen. A hétvégén egy minimál halászlét főztem, másodiknak egy zserbó készült, dió helyett mogyoróból. Ritkán készítek sütemény csak nassolásra, többnyire az a második valamilyen tartalmasabb leveshez.
Hozzávalók:
50 dkg finom liszt
1 dkg élesztő
fél csomag sütőpor
10 dkg vaj
2 dl tej
4+4 evőkanál cukor
baracklekvár ízlés szerint
40 dkg darált mogyoró
10 dkg közepes minőségű étcsokoládé
1 tojás
csipet só
Az egyébként szuper, ezeréves süteményes könyv meglehetősen szűkmarkúan méri a tölteléket, szerinte 15 dkg dió elég lenne bele. Egyszer már posztoltam a könyv beszkennelt borítóját, de most nem lelem sehol, és lusta vagyok megint nekiállni.
A mogyorót finomra daráltam, és összekevertem 4 evőkanál kristálycukorral. 1 dl tejet egy kiskanál cukorral meglangyosítottam, és kb. 1 dkg élesztőt belemorzsoltam. A tepsit vastagon kikentem vajjal.
A lisztet összeszitáltam a sütőporral, belekevertem a sót, és összemorzsoltam a vajjal. Beleütöttem a tojást, hozzáadtam a maradék cukrot, és beleöntöttem a felfutott élesztőt. Kevés további tej hozzáadásával lágy tésztát gyúrtam belőle. Mérleg segítségével négy részre osztottam. A kész tészta 1 kg lett, így nem volt nehéz dolgom, de az alulra szánt darabot egy kicsit nagyobbra hagytam.
Fél órát pihentettem a tésztát, majd kinyújtottam a nagyobbik darabot, és a tepsibe fektettem, úgy, hogy legyen egy kis pereme. Megkentem 2006-os baracklekvárral, majd megszórtam a darált mogyoróval. Erre került az újabb réteg tészta, lekvár és mogyoró, összesen három rétegben.
Minden réteget megszurkáltam késsel, hogy a gőz ki tudjon jönni, végül a tetejét villával cifráztam.
Hármas fokozaton egy órát sütöttem.
Mikor kihűlt, a tetejét bekentem a mikróban megolvasztott csokival. Lehet, hogy jobb lett volna csokoládékrémet készíteni hozzá, mert bár a csokoládé gyorsan megdermedt, vágásnál nagyon könnyen törött. Erről sajnos nem készült kép, mert az egerek megrágták, míg odavoltam a boltban.
Bár a képen kissé vastagnak látszik a tészta, és kevésnek a töltelék, a sütemény igen jó lett. A tészta puha, a töltelék finom ízes volt.