Ezek a könyvek nem csak szakácskönyvek, vagy legalábbis nem csak kizárólag azért kedvelem őket.
Úgy vélem bátran nevezhetjük alapműnek a Magyar Elek által írt Ínyesmester szakácskönyvét. Magyar Ínyesmester álnéven közölt a Pesti Naplóban a „Fejezetek az Ínyesmesterség köréből” című rovatban, és ezerszám válaszolt a hozzá forduló olvasóknak.
Az első évek terméséből született az Athenaeum kiadásában az Ínyesmester Szakácskönyve 1932-ben ('33-ban?). 1935-ben kibővítették az Ínyesmester 1000 Új Receptje című kötet újabb fejezeteivel. A kötetek megjelenése után Magyar Elek továbbra is publikált a Pesti Naplóban, annak betiltása után pedig a Híd és a Képes Figyelő hasábjain, valamint az Est Hármaskönyvében és az Athenaeum Almanachjában, sőt rádióadásokban is. A könyv magyar nyelven hosszú ideig nem volt kapható, ugyanakkor egyes fejezetei több százezres példányszámban jelentek meg orosz, német és cseh nyelven, a frankfurti szakács-olimpián ezüstérmet nyert, és a kötetet teljes terjedelmében kiadták németül a hetvenes évek végén.
Nem „csak” szakácskönyv, hanem remek korrajz a múlt század elejéről. Az én példányom az 1970-es kiadás bővített, javított változata, 1978-ban a Minerva adta ki. A kuka mellett találtam. Komolyan. Úgy néz ki, mintha egy páviáncsorda használta volna évekig, teljesen széthullott, de hiánytalan. Ha egy étel autentikus receptjének akarok utána nézni, biztosan ezt a könyvet veszem először elő.
Selmeczi Tibor Férj fakanállal című könyvét 2002-ben adta ki a Lucullus 2000 Bt. A könyv az, amit a címlapon is hirdet: szórakoztató szakácskönyv. A finom humorral átszőtt, habkönnyű történeteket egy, vagy több recept követi. Ami a recepteket illeti, én még ugyan nem főztem meg egyiket sem, de a rövid történeteket szeretem olvasgatni. Reggel a WC-n kitűnő olvasmány. (Ezer bocsánat Selmeczi Úr!)
Régi Népszabadság-olvasóként Bächer Iván az egyik kedvenc publicistám volt. Jó, jó. Írt olyanokat is, amitől égnek állt a hajam, de ez most nem az a rész. Vádorbab című könyvét 1999-ben adta ki a Göncöl Kiadó. Az írásokban a történet a fontos, de az mindig az étel, sőt inkább a főzés, az ivás-evés körül forog. Némelyik szereplő afféle Esti Kornél, aki olyasmiket művel, amit a szerző is szeretne, csak éppen nem mer, vagy megtette, de szégyenli. Katorka Lajos, Svarc Ede, Mayer Ede, egy-egy alteregó, tiszta tudathasadás az egész. Persze aztán lehet, hogy ez mindössze az én okoskodásom. A könyv ettől még jó, sok időt eltöltött a klotyón.
A negyedik bemutatni kívánt könyv nem szakácskönyv. Quentin Crewe Nemzetközi étlapkalauz című könyve a Park Kiadónál jelent meg 1990-ben. Az írót az ételek szakértőjeként tartották számon. Annak ellenére, hogy két sikerkönyvet is írt (Átokvirág, Az előjogok határvidéke), gasztronómiai szakíróként „skatulyázták be”. Írásai különböző angol napilapokban, illetve a Queen, és a Vogue hasábjain jelentek meg. Crewe-nak kis szállodája és saját tehenészete volt Chesire-ben. 1998-ban hunyt el.
A könyv ABC sorrendben taglalja a különböző konyhák fogásait az afrikaitól a kanadain keresztül egészen a zsidó ételekig. Röviden összefoglalja a jellemző alapanyagokat, illetve trendeket, utána fajtánként csoportosítva (előétel, levesek, húsételek, etc.) ismerteti az ételeket. A felsorolás után egy kis színes történet található, legvégül a hasznos szavak listája.