Hogyha ezt a én galambocskám, Galuska Galagonyovics megérhette volna...

Aranygaluska volt a héten a csumiban. Nem elég, hogy valami híg, íztelen trutymóval öntötték nyakon, de ráadásul a Dejó nevű förtelembe forgatták bele az egészet.

Na, majd én, gondoltam.

A szombat hegymenttel telt, még elültettünk pár fát a kollégámnál, aztán kicsit hörpöltünk is a nagy ijedtségre, délután már csak a diódarálásra futotta a lelkesedésből. Este feltettem egy kilónyi devecseri finomlisztet a radiátorra, hadd langyuljon.

Pár deka híján egy kiló lisztet öntöttem a keverőtálba. Két deci tejet kevés cukorral felmelegítettem, és belemorzsoltam három deka élesztőt. Amíg az élesztő felfutott, a lisztet megsóztam, és összemorzsoltam 15 deka vajjal, majd beletettem 5 púpozott evőkanál kristálycukrot, és beleütöttem két tojást.

Amikor az élesztő feljött, beleöntöttem a tálba, és elkezdtem összedagasztani. Lassanként hozzáöntöttem még annyi tejet, hogy jó lágy tésztát kapjak (összesen mintegy 6 dl), és addig dagasztottam, míg el nem vált az edény falától. Mikor kész lett, alul-felül beliszteztem, és konyharuhával letakarva meleg helyre (radiátor) tettem kelni.

Bő egy óra alatt kelt meg annyira, hogy elkezdte felemelni a ruhát. Közben leszaladtam a boltba, mert a vaj kevésnek tűnt, és bedobtam egy feles portorico-t is, mert rendetlenkedett a pocak (aszaltszilvás meg nem volt itthon).

A megkelt tésztát deszkára borítottam, kézzel nagyjából kilapogattam. A vajat felolvasztottam, a darált diót pedig összekevertem némi (nem por!) kristálycukorral. A legkisebb pogácsaszaggatót előbányásztam a fiók mélyéről - ahol legalább húsz éve pihent –, és elkezdtem diónyi darabokat szaggatni a tésztából.

A tésztadarabokat először vajba, majd cukros dióba forgattam, végül a kivajazott tepsiben szorosan sorba rendeztem. Mikor a tepsi tele lett, a maradék dióval megszórtam, és még egy órát kelesztettem. Sütőt begyújtottam, hadd legyen jó meleg a konyhában.

Az előmelegített sütőben 40 percig 2-es, majd 20 percig 4-es fokozaton sütöttem, míg a teteje kicsit meg nem barnult.

Ennyi vesződés után viszont már nem volt cérnám igazi vaníliasodót főzni. Egy fél zacskó főzős, vaníliás pudingport kevertem össze két evőkanál kristálycukorral és némi hideg tejjel. A maradék – mintegy négy deci - tejet felforraltam, és belekevertem a pudingport. Újból felforraltam, és kihűlésig többször is átkevertem a kézi habverővel, hogy ne legyen csomós.

A megmaradt tésztából kicsiny fonott kalácsokat ügyeskedtem - az lesz holnap a reggeli –, a tetejüket megkentem olvasztott vajjal, és hagytam őket kelni, míg az aranygaluska sült.

A kalácsokat 4-es fokozatom kábé 30 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Mellesleg az előrelátó ember annyi liszttel fog hozzá az aranygaluskához, hogy biztosan maradjon egy kis kalácska.