Van az úgy sajnos, hogy olyan süteményt kell készítenünk, amit azok is megehetnek, akik amúgy allergiásak a lisztre, illetve a gluténre.
Nekik sem kell édesség nélkül maradniuk, csupán arra kell ügyelni, hogy a sütemény ne tartalmazzon glutént (a búzaliszt azon része, amelyik az allergiát okozza)
Így született ez az alábbi recept, amit feleségem már többször sikerrel elkövetett, és a célszemély továbbra is jó egészségnek örvend.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg reszelt sárgarépa
• 30 dkg dió vagy mandula (vegyesen is lehet!)
• 8 dkg kukoricaliszt
• 1 csomag vaniliás cukor
• 1 ek rum
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1 kk szódabikarbóna

Csokimázhoz:

• 10 dkg gluténmentes csokoládé (ezek általában gluténmentesek, de ellenőrizzük az összetételt!!!)
• 5 dkg Rama margarin
• 5 dkg fehércsoki (hasonló feltételek, mint a sima csokinál!)

Elkészítése:

A tojásokat a cukorral habosra keverjük (gondolom NAGYON habosra, mivel a fehérje is benne van)
Belekeverjük a további összetevőket (a rumot is, te csibész!)
Beleöntjük egy tepsibe, amibe sütőpapírt, vagy tapadásmentes alufóliát tettünk, hogy a mosogatás is egyszerűbb legyen.
180 C-on kb 40 perc alatt megsütjük (szép barnára kell sülnie, mondja a színvak, akire rábízták).



A csokimázat összeolvasztjuk, és a kihült süteményt bekenjük vele.

Ide még majd jön a kép!

Mégsem lett kép, a csokimáz ebben az esetben elmaradt :(

És itt szól bele a séf:
Az alap tésztában a  kukoricalisztet teljes mértékben helyettesíteni lehet darált dióval. A margarint persze vajra cseréljük ki. A csokibevonat készülhet egynemű fekete csokiból, és 1 dl tejszínnel lehet fehérebbé varázsolni (igaz, akkor viszont nem fog megszilárdulni, de hát a kalandozás az élet sója!).
Magát a süteményt vágjuk ketté (akár hosszában, akár keresztben), hogy egymásra tudjuk tenni őket. Az egyiket kenjük meg valamilyen pikáns lekvárral, ami a csoki unalmas keserű ízét kompenzálja. Tegyük a másikat a tetejére, várjunk egy fertály órát, míg megszívják magukat, mielőtt csokoládébevonatot kapnak.
Ha lehet, NE szórjuk meg a sütit porcukorral, se semmi mással.

Megdöbbentően lágy, ízes tésztát eredményez a répa, csak ne áruljuk el a fogyasztójának, hogy mi van benne, amíg a fél tepsit be nem nyomta!