Ha Taljánországban a firenzeieket illetjük a babzabáló titulussal, akkor az Egyesült Államokban a bostoniakra illik a jelző. Természetesen számos más országnak/régiónak is megvan a maga sült babja. A Brit Birodalom területén a paradicsommal készült változat a tradicionális reggeli nélkülözhetetlen eleme. Aztán ott van a franciáknál a Breton bab vagy a Casoulet, a spanyoloknál a Cocido Montanés, Görögországban a Gigandes Plaki.
A bab a vadnyugati idők kedvelt alapanyaga volt. Magas fehérje és szénhidrát tartalma bőséges energiát biztosított a marhaterelésben megfáradt cowboyoknak, száraz állapotban hónapokig elállt, és az elkészítése sem volt túlzottan bonyolult. Mondjuk elég egyoldalú konyha lehetett az övék.
A sült bab receptjét az első telepesek a bennszülöttektől lesték el. Az 1800's években Boston kikötője a "Rabszolga Háromszög" egyik fontos állomása volt. Innen indultak Európába a gyarmatáruval, rummal, dohánnyal, gyapottal megrakott hajók, ahonnan készterméket, iparcikkeket vittek Afrikába, hogy aztán rabszolgákkal feltöltve újra Amerika felé vegyék az irányt. A rum alapanyagaként használt nádmelasz aztán belekerült az ételbe, így született a bostoni verzió. Ahol nem volt melasz kéznél, megtette a juharszirup (például Kanadában) vagy akár a méz is. Az étel hamar népszerűvé vált, mint vasárnapi fogás, sólet módjára szombaton tették a kemencébe, ahol aztán reggelre kész lett.
Ezt az ételt a végtelenségig lehet cifrázni. Ha valaki egy kissé előfőzött füstölt csülköt, netán a BBQ-n naphosszat sütött, jó füstös marhahúst ágyaz a bab közé, bizony jól teszi.
Én elsőre nem akartam túlzásba vinni, egy meglehetősen egyszerű receptet néztem ki, és nem csalódtam. Akad persze pár dolog, amin finomítani kell, de így elsőre egészen jól sikerült.
A főzéshez egy 4 literes kerámia káposztás edényt használtam, amit még akkor vettem, amikor először láttam a bostoni babot Andrew Zimmern Bizarre Foods című műsorában.
Hozzávalók:
- 0,5 kg fehér bab
- 25 dkg kolozsvári szalonna (másféle füstölt hús is megteszi)
- 2 vöröshagyma (itt eltértem az eredeti recepttől, egy hagymát valahogy kevésnek éreztem)
- 3 evőkanál melasz
- 2 teáskanál só
- 1/2 kávéskanál őrölt fekete bors
- 1/2 kávéskanál mustárpor
- 1/2 csésze ketchup
- 1 evőkanál wuszter
- 1/4 csésze (kb. 0,6 dl) barna cukor
- késhegynyi szódabikarbóna
A babot előző este beáztattam. Szokás szerint keveselltem a fél kilót, volt még a fagyasztóban 20 deka tarkabab, azt is odatettem ázni egy másik lábasban. Másnap reggel a fehér babot a Húsvétról félretett szalonnabőrkével és e szódabikarbónával feltettem főni. A tarkababot is megfőztem egy külön edényben. Indokolt volt az elkülönítés, mivel a tarkabab fele idő alatt megpuhult.
Míg a babok fődögéltek, összeállítottam a kencét. A hozzávalókat egy edényben összeforraltam. A ketchup nem volt elegendő. Még valami BBQ szószhoz vettem egy saját márkás jó rossz fajtát, abból maradt, felütöttem hát némi házi paradicsomlével.
A babokat leszűrtem, a főzőlét félretettem.
A bab felét az edénybe egyengettem és rátettem a felcsíkozott szalonna és a finomra vágott vöröshagyma felét.
Erre jött a maradék bab, szalonna, hagyma. Ráöntöttem a szószt és pár deci bablét.
Három órát sütöttem hármas fokozaton. Félidőben kivettem és konstatáltam, hogy kevés a lé, felöntöttem hát bablével.
Elmentem egyet a boltba közben, a Sörözőbe is betértem, éppen hazaértem végszóra.
Igazából valami barna kerámia tálka illett volna a tálaláshoz, annak híján egy barna üveg kompótos tálba mertem.
A bab elsőre túl édesnek tűnt, de később már nem éreztem annak, talán elszoktam az édes íztől. Ami viszont gond volt, hogy igen száraz lett. Amikor kivettem a sütőből, fortyogott benne a lé, mire meghűlt, bizony csak az alján maradt mutatóba. Tanulság, hogy bátrabban kell adagolni a főzőlét. A másik, hogy ez bizony nem egy gyorsétel. Előkészítéssel, sütéssel-főzéssel bruttó öt óra alatt készül el. Rá kell szánni az időt, vagy ki kell próbálni a konzerv babot, azzal is lehet nyerni 1-1,5 órát. Legközelebb én is úgy teszek.
