Eredetileg csak enni akartam, de kéznél volt a fényképezőgép, hát végigfotóztam. Azt hinném mindenki tud ilyet sütni, de én is voltam kezdő: nagyon hiányzott valami támasz, ami segítene az elkészítésben.

Így azután a fotózás mellett kivételesen mértem is mindent, hogy pontos értékekkel mutassam meg, hogy kellene ezt a fogást elkészíteni (tudom, nagymamitól kéne kérdezni ...)

A palacsintákhoz (15 darab) kellett:

• 2 tojás L-es
• 200 ml tej 2,8%-os
• 200 g liszt BL55
• 100 ml szódavíz
• 1 csapott teáskanál só
• 2 evőkanál ghí vagy zsír a sütéshez

Beleütöttem a két tojást a robotgép keverőtáljába, utána küldtem a tejet, majd a liszttel elkevertem. Jó sűrű volt, adagoltam hát a szódavizet, míg tejszín sűrűségű tésztát kaptam (ami persze a szódától kicsit habos is lett).

Kicsit felolvasztottam a ghít a mikróban, majd kiköltöztem a teraszra az indukciós rezsóhoz sütni. Valamiért a palacsintasütés szaga nagyon ragaszkodik a lakáshoz ... Itt megsütöttem a palacsintákat (800W volt az optimális teljesítmény, hogy még ne fagyjak meg, de a palacsinta se égjen szénné). A palacsintasütőt szilikonecsettel kenegettem a ghível minden palacsinta előtt. Egy hosszú spatulával forgattam, mert a kutya ott figyelt mellettem: hátha leesik neki is valami. Zsírral is jó, de az nem csúszik annyira, mint a ghí.

Ezután nekiálltam a töltelékek elkészítésének. Lekvár ügyben könnyű volt, Wakától kaptam még `15-ben finom baracklekvárt, de a többit is össze kellett szednem:

• 200 g tehéntúró
• 20 g vaníliáscukor
• 1 tojás sárgája
• 50 g tejfel
• 55 g arany mazsola
• 35 g rum
• 1 kávéskanál citromlé

A mag nélküli mazsolát kicsit összevágtam, majd egy pohárba lapátoltam. Felöntöttem annyi rummal, hogy épp ellepje, és betettem mikróba 30 másodpercre.

Egy müzlistálba belemorzsoltam a túrót, hozzáadtam a gyönyörű tojás sárgáját (érdemes ráklikkelni az első képre kinagyítani). Beleszórtam a cukrot, rákanalaztam a tejfelt, végül beleszórtam a mazsolát a rumból (a rum valahol eltűnt menet közben). Villával összetörtem, kevertem, majd belefacsartam kb 1 kávésknálnyi citromlevet is, mert nem volt elég pikáns.

Megterítettem, és elkezdtem megtölteni a palacsintáimat.

Először két túrósat készítettem. Majd egy baracklekvárost is.

Végül a kép kedvéért megszórtam porcukorral, amit én soha nem szerettem a palacsintán (látszik is, hogy alig van rajta :) .

Ettől kezdve már csak a fogyasztás van hátra. Felváltva túrós (a nyitóképen) és lekváros.

Előszeretettel eszem elébb a végeket, és csak azután a közepét:

Tanulság:

A túróba nem ártott volna belereszelni egy kis citromhéjat is, de már késő ...

Kicsit több liszt (+100g) és tej (+100g) kiadta volna a 24 palacsintát, amit általában 2 tojásra számítani szoktam.

Az adott mennyiségek 15 palacsintára voltak elegendőek, amiből ennyi túró töltelékkel tizet lehet megtölteni (de ha valaki ebben a hidegben többet is elkészít, azelőtt megemelem a kalapom).

Kedvenc kifőzdémben a túróra (nem volt ilyen szaftos, mint ebben a receptben) tettek egy kiskanálnyi baracklekvárt - na az a legjobb! Szerintem.