Megint az étlapkalauzt bújtam a klotyón. Az arabus fogások voltak éppen soron. Ez a perzsa étel egyből megtetszett. Túl sok hozzávaló nem kell bele, főleg semmi drága vagy szélsőségesen egzotikus, kivéve talán a sáfrányt, de azt akadály is huszárosan vettem. Ez az egyszerűség persze viszonylagos, hiszen ráguglizva lehet találni olyan receptet is, amibe még talán Bin Laden kaftánjából is kell egy szál rojt. Ebben az esetben azt hiszem, a kevesebb több.
Hozzávalók:
- 0,5 kg lencse
- 0,5 kg "A" rizs
- 1 közepes vöröshagyma
- 1 késhegynyi őrölt fahéj
- 1 kávéskanál kurkuma
- 1 kávéskanál sáfrányos szeklice avagy pórsáfrány
- 10 dkg arany mazsola
- 10 dkg datolya mag nélkül
- olaj
- só
A lencsét előző este megmostam és beáztattam, reggel átöblítettem és bő sós vízben majdnem puhára főztem.
Leszűrtem és a főzővízből félretettem pár decit.
A rizst többször váltott vízben alaposan átmostam, két órát áztattam, majd sós vízben félig megfőztem, leszűrtem. A külseje már puhult, de a belseje még roppant.
A mazsolákat félbevágtam, a datolyát feleztem, kiszedtem a magját, majd keresztben négyfelé vágtam.
A hagymát olajon üvegesre pároltam, beletettem a fahéjat és a kurkumát és egy percig pirítottam. Hozzáadtam a datolyát és a mazsolát és még kicsit pirítottam rajta. Közben folyamatosan kevergettem, hogy a fűszeres olaj bevonja őket.
Egy lábos aljába olajat öntöttem és ráterítettem a rizs harmadát. Erre a lencse fele jött, majd megint rizs, a maradék lencse, végül a maradék rizs. A főzőléből ráöntöttem vagy két decit.
A pórsáfrányt már korábban leforráztam fél deci vízzel, ezzel meglocsoltam a tetejét. Kicsit haloványnak tűnt, ezért megszórtam egy kis kurkumával. A fakanál nyelével szúrtam rá pár lyukat, hogy a gőz fel tudjon jönni a lábas felső részébe is.
Lefedve egészen kis lángon egy órát pároltam.
A recept szerint mast o khiar vagy salad shirazi illik hozzá. Ez utóbbitól egyből eltekintettem, mivel paradicsom is kell hozzá, a mostanság kapható műbogyót és meg nem eszek, inkább megvárom az augusztust vele. Az előbbihez menta kellett volna, ami valamiért még nem zöldell a kertben, meg olyan nagyon nem is szeretem. A legyalult, megsózott és kinyomkodott uborkát összekevertem natúr joghurttal és egy kanál tzatziki fűszerkeverékkel, amit nyáron kaptam Ciprusról. Nincs az az ínyenc perzsa, akinek nem ízlett volna. Megszórtam a fűszeres szárított gyümölcsökkel, lapátoltam hozzá az uborkából.
Jó lett. Megint. Az biztos, hogy a gyümölcsökből több is mehet hozzá. Lehetne markánsabban is fűszerezni, azt hiszem, csak a fantázia szab határt. Köretként is príma lenne, teszem azt rizibizi helyett. Legközelebb viszont sütőben fogom megpárolni, mert az alja kicsit megégett.