A garnélarák az egyik leggyorsabban elkészülő tengeri herkentyű. Nem is szabad hat percnél tovább hőkezelni, mert megkeményedik a húsa.

Ha csak előre főzöttet kapunk, az meg legfeljebb felforrósítani kell, és már kész is (vagy hidegen jó kis szószba mártogatva ehetjük koktélnak). Most viszont sikerült friss, óriás garnélát vennem, amit gyorsan el kell készíteni vacsorára a kiscsaládnak.

Összeszedtem a hozzávalókat (mert ez a szokásom követett az USA-ba is):

• 42 dkg óriás garnélarák (16-20 db/lbs)
• 10 dkg vaj
• 1 nagy salotta (mogyoró) hagyma
• 4 nagy girizd fokhagyma
• 1 nagy csokor petrezselyem
• 30 dkg spagetti (lehet linguini is)
• 1/2 citrom leve

Feltettem a vizet forrni a tésztának, majd lehéjaztam a garnélát, amivel egyben az emésztőcsatornáját is kiszedtem. Mivel tésztába keverem, a farkacskáját is leszedtem, amivel amúgy enni szokták, mint foggantyúval. Éppen 16 darab volt - igaz tehát a 16-20-as méret :) A salottát is meghámoztam, és felvagdostam kicsire.

Na jó, a fokhagyma is a kés áldozatául esett, ha már így benne voltam. A vajat serpenyőben melegítettem, és hozzáadtam a salottát. Szépen megdinszteltem, amikoris megkapta a fokhagymát is.

Remek illatok szálltak már a levegőben kisunokám szerint!

Gyors petrezselyem tisztításba fogtunk a nagyobbik unokámmal. Felszecskáztam tessék-lássék. A rákokat a forró vajba tettem. A tésztának is épp felforrt a víz. Reszelhettem volna kis citromhéjat a rákra, de azt elfelejtettem.

3 perc az egyik oldalon, kettő a másikon, és már mehetett is bele a rengeteg petrezselyem. Rácsavartam még a fél citrom levét, megsóztam, és összekevertem.

Ráöntöttem a leszűrt tésztára, alaposan összeráztam és feltálaltam. A vejemmel a tányérba szeleteltünk egy kis Serrano csilit.  Egy rákot a villára szúrva feltekertem kis tésztát, úgy ettem.

Úgy néztem, a lyányka sem panaszkodott a vacsorára.

Kimaradt, amint a fiú segíti elmosni a serpenyőt (először állt fel magától).

Fél óra az anyagok összeszedésétől az elfogyasztásig - megérdemli a gyors jelzőt!