Nem, nem a hazai csúcsgasztronómia zászlóshajójáról, a second hand food koronázatlan királyáról, a hortobágyi húsos palacsintáról lesz szó. Más. Azt nem mondom, hogy bolognai, mert a feldühödött bennszülöttek már rohannak is a csűrbe elővenni a lezsírozott luparát, hogy elégtételt vegyenek a gyalázat miatt. No meg aztán utána sem olvastam rendesen, így utólag kiderült, hogy eleve rosszul álltam neki. Maradjunk abban, hogy afféle bolognai ihletésű ételt főztem.
Eredetileg cannelloni tésztával terveztem készíteni, de a múltkori zöld palacsinta adott egy ötletet. A kuih dadar a maga nemében fiaskó volt, de a palacsinta hajtogatásának módja megtetszett. Ahogy a kertben matattam, formát is öltött a fejemben, hogyan készítsem el.
Talán zenét kellene hallgatnom gyomlálás közben, akkor jobb ötleteim születnének.
Hozzávalók a palacsintához:
- 50 dkg búzafinomliszt
- 14-16 dl tej
- 2 tojás
- 2 teáskanál só
- 1 késhegynyi szódabikarbóna
- 0,5 dl olaj
A raguhoz:
- 5 dkg erdélyi szalonna (pancetta lenne az igazi, de épp nem volt a közértben)
- 1 fej vöröshagyma
- 2 szár halványító zeller
- 2 kisebb sárgarépa
- 350 g paradicsompüré
- 0,5 l házi paradicsomlé
- friss vagy szárított bazsalikom
- só
- 30 dkg sajt (Maasdamer volt otthon)
A töltelékhez:
- 1 fej vöröshagyma
- 80 dkg darált sertéshús
- kakukkfű
- 2-3 gerezd fokhagyma
- só
- bors
- étolaj
Pénteken délután Zed-nél sütöttünk húst tárcsán. Tudva, hogy másnap délelőtt nem sok kedvem lesz a húsdarálóval vacakolni, a szokásomtól eltérően darált lapockát vettem. Az ismerős hentes jó fej akart lenni, a létező legsoványabb részből adott, és a bolti daráló is elég öregre aprította a húst, talán ez volt az egyik oka, hogy a töltelék kicsit száraz lett.
Először a tölteléket tettem fel. A hagymát kevés olajon megpirítottam. Hozzáadtam a húst, fehéredésig sütöttem majd beletettem a kakukkfüvet és a fokhagymát, sóztam, borsoztam, és fedő alatt saját levében megpároltam, végül fedő nélkül zsírjára sütöttem.
A raguhoz a zöldségeket a V-Gyulával egészen finomra aprítottam.
A szalonnát kevés olívaolaj hozzáadásával kisütöttem.
Beletettem a zöldféléket, és megpároltam.
Hozzáadtam a paradicsompürét, kicsit azt is megpirítottam.
Beleöntöttem a paradicsomlét, fűszereztem és összeforraltam.
Míg a többi összetevő rotyogott, kevertem egy palacsintatésztát.
25 palacsinta lett a tésztából, abból egy mindjárt az elején miszlikbe ment, egyet meg csak úgy megettem, mert már igen éhes voltam.
A zöld csodánál már látott módon megtöltöttem és feltekertem a palacsintákat.
A kerámia sütőforma aljába terítettem egy jó adag szószt, arra igazítottam a palacsintákat, majd a tetejére is kanalaztam belőle. Az egészet megszórtam reszelt sajttal.
Hármas fokozaton mintegy 30 percig sütöttem.
Ahogy már említettem, a töltelék lehetett volna szaftosabb is, de mindent egybevetve finom volt. A palacsintát átjárta az ízes paradicsomszósz. Öt ilyen még az én feneketlen bendőmnek is elég volt egy evésre.
