Megint megkívántam egy kis édességet, lehetőleg valami gesztenyéset. Az éppen időszerű, hisz' a nyakunkon a szezonja. Szeretem is, és az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára. Hétvégén csak egy gazdagabb leves főtt, másodiknak pont jó volt ez a sütemény.
Arra nem vállalkoztam, hogy magam főzte gesztenyéből passzírozzak masszát, jó lesz a bolti is. A közeli boltban természetesen nem volt (egyre vacakabb az az üzlet, inkább kerülök egyet hazafelé eztán), el kellett zarándokolnom a másikba. Volt is mindjárt háromféle. Az egyik - a legolcsóbb - Gesztenyekerém néven futott, meg is néztem az összetételt, 35 % gesztenyét tartalmazott. Kihagytam. A másik, 25 deka - Gesztenyepüré néven, árban valahol középen -, 80 % gesztenye, cukor, rumaroma. Príma, éppen ezeket akartam én is beletenni, egy gonddal kevesebb. Volt még 20 dekás gesztenyemassza, csillagászati áron, valami igen kevéssé bizalomgerjesztő csomagolásban, hagytam is a csudába.
Massza volt, már csak ki kellett találni, mi legyék belőle. Hókifli lett. A receptek meglehetősen nagy szórást mutatnak. Van élesztős (de nem kelesztett!) és sütőporos változat. Egyetlen közös pont a tésztába kevert nagy mennyiségű zsiradék (néhol elképesztő mennyiség), ami ugyebár az omlós (omlósz) sütemény záloga. A sütőporos egyszerűbbnek tűnt, azt választottam.
Szóval megvolt minden, ami kellett, nekiláttam.
Hozzávalók:
- 50 dkg búzafinomliszt
- 20 dkg sertészsír
- 1/2 tasak sütőpor
- 1 tasak vaníliás cukor
- 2 csapott evőkanál kristálycukor
- 1 egész tojás
- 2-3 evőkanál tejföl
- 1 csipet só
- 25 dkg gesztenyemassza ízlés szerint cukorral és rummal (aromával) kikeverve
- vaníliás porcukor a szóráshoz
A lisztet összeszitáltam a sütőporral, sóztam és összemorzsoltam a zsírral.
Hozzáadtam a kristálycukrot és a vaníliás cukrot, beleütöttem a tojást és rákanalaztam a tejfölt.
Kevés tejfölt még tettem bele és lágy tésztát gyúrtam a hozzávalókból.
Míg a tészta pihent egy kicsit, villával összetörtem az időközben felolvadt gesztenyepürét.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam. A sok zsírtól eléggé könnyen szakadt, annál jobban ragadt, óvatosan kellett bánni vele. A legnagyobb kiszúróval kerek lapokat szaggattam belőle.
Egy kis darab pürét tettem a kerek tészta szélére.
Majd feltekertem és kifliformára igazítottam. Pár darabba nem jutott gesztenye, elővettem egy kis fagyasztott diótölteléket, mikróban kiolvasztottam, abból tettem belé.
Sütőpapírral bélelt tepsire fektettem.
Hármas fokozaton addig sütöttem, míg az alja kicsit megbarnult.
Azon forrón megszórtam vaníliás porcukorral.
Jó lett, jó édes, 5-6 darab elég is volt egyszerre. Ettem hát többször. Szerencsére Kistesó a segítségemre sietett, elvitte felét, nehogy elcsapjam a hasam.
