Feleségem nagytakarított a konyhában, és a teraszra számûzött a húsommal, hogy ott fröcsköljek vele (3C, szemerkél az esõ, sötét van)...
Éhes voltam már, mint a farkas, napok óta nem láttam húst. Tudtam, hogy van a csodahüttõben egy szelet borsozott Tbone steak-em, hát gondoltam, megosztom a feleségemmel, de õ nem kért. Pedig ez egy vékonyabb szelet - könnyebb elrontani, és cipõtalpra sütni, ahogy õ is szereti.
Azok számára, akik nem ismerik ezt a húsfajtát: Amerikában másképp vágják a marhát. Fõképpen fûrésszel. Ez a fajta vágás egy csodás darab, mert a T alakú csont szárának egyik oldalán van a rostélyos, vagy karaj, míg a másik oldalán bizony a bélszínbõl jut egy szelet. Akkor igazán jó, ha legalább 3 cm vastag, és rendesen átszövi a faggyú. Leginkább serpenyõben, vagy grillen sütik.
Amilyen mázlista vagyok, volt a teraszon némi friss zöldfûszer is, ezért kicipeltem az összes hozzávalót:
- 1 Tbone steak (ez 65 dkg volt)
- snidling
- zsálya
- petrezselyem
- 2 ek kremsi mustár (egyenesen Krems mellõl, Csehországból!)
- 5 dkg vaj
- füstölt sópehely
A borsdaráló nem is kellett, annyira megborsoztam a húst, amikor vettem. Összekészítettem a fûszereket a tányér mellé, frissen levágva a cserepes növényekrõl. Megszórtam a húst a sóval, rávágtam ollóval kis snidlinget és bekentem a mustárral. Ráfektettem néhány zsályalevelet. A serpenyõben felforrósítottam 3 deka vajat, majd a húst mustáros felével belehelyeztem.
Vigyázva, hogy a húst ne mozgassam megszórtam a másik oldalát is sóval. Snidling, petrezselyem is ment rá, valamint ezt az oldalt is bekentem a mustárral. Még kellett kis vajat tenni mellé, mert felszívta a hús.
Kb 6 percig sült az elsõ oldalán, amikor megfordítottam. A színébõl ítélve egy perccel elõbb is megtehettem volna, de késõ bánat. Mellé tettem a maradék vajat, majd kanállal rendszeresen locsolgattam a hús tetejét, ki ne száradjon. Ez a mûvelet mindössze 4 percig tartott.
Szerencsére megenni nem kellett a farkasordító hidegben. Egy nagy vegyes olivás/fetás konténert (Mariánské Lázně, CZ. Kaufhalle) és apró uborkát kerestem ki hozzá, meg a krumplis kenyeremet. A plusz mustárra nem volt szükség.
Nos, ez a híres mustár nem mindenhez jó. Mint a német mustárok, ez is nagyon édes. Amikor vásároltunk, azt néztük, melyikben van a legkevesebb cukor, ezért esett a választásunk erre a tejfelesdobozos verzióra. Ebben CSAK 16g cukor van 100g termékben ... Nekem azért izlik :)
Ettem én olajbogyóval, kenyérrel,
vagy csak töltött olajbogyóval, petrezselyemmel.
De megpróbáltam uborkával, fetával és egy finom cseh tormás mustárral is.
Mindenféleképpen jó volt. A bélszín része lágyabb, omlósabb volt a húsnak, mint a rostélyos oldala, de szép komótosan megettem az egészet, és egy doboz cseh sörrel (7,2%-os) öblítettem le.
A csontjáról lekapartam a borsot, mert a kutya azt nem szereti ...