Tudom, hogy már mindenkinek a fülén jön ki a csili, de ez a poszt most nem is a csilirõl szól, hanem inkább egy "majdnem pulled pork" megvalósításáról. A pulled pork lényege, hogy a lassú készítés alatt oly puhára fõ a disznóhús, hogy villával szét lehet cincálni. Ez az elkészítési mód alapvetõen a klasszikus BBQ: alacsony hõmérsékleten sok füsttel, és nagyon sokáig.

A madarasban találkoztam egy megdöbbentõen márványos csontos sertéstarja darabbal, amit azonnal haza is hoztam. Az biztos, hogy ezt lassan fogom megsütni, ez megtartja a szaftosságát a márványosságnak. Beraktam a hûtõbe, hogy majd bepácolom.

Már lefeküdtem, amikor eszembejutott, hogy ott vár a hús. Beöltöztem hát köténybe, és irány a konyha. Egy darabig tûnõdtem, hogy készítsem, de végül egy nagyon egyszerû pácot találtam ki, amihez gyorsan össze is szedtem mindent.

• 80 dkg kiscsontos tarjadarab (ugyanez a recept egy 3 kilóssal is csodás lenne!)
• 3 fej vereshagyma
• 4 girizd fokhagyma
• 3 piros csili, nem csípõs fajta (benfenntesek Hybird néven ismerik)
• 1 tk köménymag
• 1 tk koriandermag
• 1 kk õrölt szinesbors
• 1 kk feketebors egész
• 1 ek füstölt só (a BBQ helyett)
• 5 szelet bacon
• 1 tk Worchestershire szósz
• 1 dl vörösbor
• Nagymozsár

A fûszereket megpirítottam egy pici teflonserpenyõben, amíg felcsapott az illatuk. A csilit kimagoztam, és a fokhagymával együtt kisebb darabokra vagdostam. A húsba kiskéssel böködve levezettem mérgemet. Ezután beleöntöttem a mozsárba a megpirult fûszereket.

Lusta ember módjára összezúztam. Hozzáadtam a csilit egy teáskanálnyi füstölt sóval, mert azzal könnyebb lesz megzúzni a csilit. Hasonlóan adtam sót a fokhagymához is.

Sikerült is szép pasztát csinálni a fûszerekbõl.

Belemasszíroztam a húsba, hogy a lyukakba is jusson, majd egy spatulával rákentem a maradék pasztát.

A kimosott polisztiroltálcába belekarikáztam egy hagyma felét, rátettem a húst, amit azután letakartam a maradék hagymával. Folpackkal lezártam, és ment a hûtõbe éjszakára pihenni. Mivel relative kevés sóval dolgoztam, nem is szívta ki a húsból a nedvességet reggelre.

Egy pontméretû jénainak kivajaztam az alját, amire vastagabb hagymakarikákat vágtam, és áthelyeztem a pácolt húst a hagymaágyra. Meglocsoltam egy kevés Worchestershire szósszal, mert az nem árthat. Már megint sikerült cseppeket fotóznom :) Végül öntöttem alá egy bõ decinyi száraz, de minõségi vörösbort ... A baconnel behúztam a tetejét és letakartam alufóliával. 7 órát sütöttem kb 95-110C fokon!

Megpróbáltam felszeletelni a tálaláshoz, de - bár nekem igazán élesek a késeim - ez egy reménytelen akció volt. A hús egész egyszerûen szétesett szálaira. A fénykép is bizonyítja, hogy milyen szaftos lett:

Feleségem kiéhezve ért haza, ezért köretet nem is készítettem már. Ettünk hozzá kenyeret, egy vacak uborkát, (ami megy a komposztra), és egy adag ecetes jalapeno paprikát.

A hagyma is szétolvadt a szánkban! Hiába, a lassú sütésnek nincs is párja (talán csak az igazán hirtelen sütés például egy jó sztéknél).

Csili helyett akár kápiával is elkészíthetõ ez a recept. Munka nagyon kevés van vele, csak roppant sokáig kell sütni. Én minimumra tettem a gázsütõmet, majd két óra múlva kitámasztottam az ajtaját egy centinyit. A tetejére kérget szántam sütni a grillel, de azonnal kellett tálalni, nem volt apelláta :)