Vagy, ahogy a kedves kollégák gyorsan elkeresztelték: japcsi. Voltaképpen pirított zöldségek üvegtésztával. A kimchi készítése kapcsán bukkantam a koreai-amerikai leányzó Youtube csatornájára, ott láttam meg ezt az ételt. (A kimchi mellesleg csúfos kudarc volt, olyannyira, hogy még a procedúra közben készített fotókat is töröltem, nehogy valaki meggyőzzön, hogy írjak belőle posztot.) Tetszett a dolog, passzolt is az étrendembe, megfőztem. Az alapanyagok egy részével akadt ugyan némi gond, de végül is megoldottam. Szerencsére a kínai kapcsolat számos alapanyagot szállít.
Hozzávalók:
- 40 dkg spagetti vastagságú üvegtészta
- 2 szárított shitake gomba (Nekem ilyen nem volt, helyette sima és fehér fafülgombát és fűlőkét használtam.)
- 25 dkg csiperke
- 25 dkg bélszín (Aki nem eszik húst, használjon több gombát)
- 3 szál újhagyma
- 1 nagy vagy két kisebb fej fehér hagyma, esetleg vöröshagyma
- 1 szál sárgarépa
- 1 nagy kaliforniai- vagy pritamin-, netán kápia paprika
- 25 dkg spenót vagy mangold
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 tojás
- szezámmag
- szójaszósz
- barna cukor
- őrölt fekete bors
- só
- szezámolaj (Én a sütéshez sima napraforgó olajat használtam, ízesítéshez ajánlott a szezám.)
Reggel hideg vízben beáztattam a szárított gombákat aztán elmentem dolgozni.
Elsőként a marinádot készítettem el. A gombát leszűrtem, hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, egy teáskanál barna cukrot, ugyanannyi szójaszószt és egy kevés őrölt fekete borsot.
A mangoldot lobogó vízbe dobtam, és egy percig forraltam, majd kiszedtem. Deszkán kicsit megvágtam. Nekem nincs olyan szép keverőtálam, mint a leányzónak, egy inox lábost szemeltem ki a célra. A mangoldot megszórtam egy kis barna cukorral, és nyakon öntöttem egy korty szójaszósszal.
A mangold főzőlevében nagyjából tíz perc alatt kifőztem az üvegtésztát. Elég macerás volt a dupla hosszúságú tésztát beleügyeskedni a vízbe, de azért összejött. Az üvegtésztát meglehetősen nehéz szárazon darabolni. Rugalmas, ott törik el, ahol neki éppen tetszik, és a kilőtt darabjai beterítik a konyhát.
A kifőtt tészta ment a mangold után, egy ollóval nyiszáltam rajta párat, hogy kezelhető hosszúságú legyen. (Később még esett pár nyisszantás, mert az első vágás kevésnek bizonyult.)
Amíg a tészta fődögélt, felaprítottam a zöldségeket. A sárgarépát és a paprikát julienne-re vágtam, a gombát feleztem, majd felszeltem. A vöröshagymát félkarikára, az újhagymát 4-5 cm-es darabokra vágtam.
A zöldségek elkészítéshez a wokot használtam. Kevés olajat öntöttem az edénybe, és külön-külön pirítottam meg őket. A wokot nem mostam ki a fázisok között, csak az olajat pótoltam. Először a hagymákat dinszteltem meg. Egy csipet sóval ízesítettem, és addig sütöttem, míg a vöröshagyma üvegessé nem vált.
Utána jött a csiperke. Nem kellett neki sok pirítás, sóztam rajta egyet, aztán amint elkezdett levet engedni, azonnal levettem és a tésztához öntöttem. Egy gondolatnyi barna cukrot és szójaszószt öntöttem rá.
A piros hozzávalók jöttek. Először a répa került a wokba - az egy kicsit hosszabb sütést igényelt -, majd követte a paprika is. A vége felé egy kis sót ezek is kaptak, aztán kicsit roppanósan uccu a lábosba.
A pácolt gombát hagytam a végére. Némi hezitálás után a marináddal együtt belezúdítottam az egészet a serpenyőbe. Volt egy kis sistergés, fröcskölés, gőzfelhő, aztán szépen lenyugodott. A fülőke az áztatás dacára elég szíjas volt, kellett neki némi párolódás, a besűrűsödött szósz meg szépen bevonta az egészet. Mikor jónak ítéltem, beleöntöttem ezt is a lábosba, és összeforgattam az egészet. (Ekkor esett meg az újabb tésztavágás, mivel a rakoncátlan szálak nemigen akartak elegyedni.)
Készen is voltam. Egy fenét voltam kész. Az asztalon egy tojás árválkodott, amiről teljesen megfeledkeztem. Annak a sárgáját kellett még megsütni sárga összetevőnek. A fehérjével nem tudtam volna mit kezdeni, megsütöttem az egészet, talán nem üzen hadat miatta Kim Dzsong Un. Nem akartam még egy serpenyőt összekenni, gondoltam, kisütöm a wokban. Nem volt túl jó ötlet, a lesült cukortól és szójaszósztól ragacsos lett az edény alja, leragadt a tojás is. Valahogy azért felvakartam, felcsíkoztam, és belekevertem a Japchae-be. Kapott még valamennyi szójaszószt és barna cukrot, borssal is jól megszórtam.
- Na, most lehet szólni a békebírónak - gondoltam.
Egy serpenyőben még megpirítottam kevés szezámmagot, a tálaláskor ezzel szórtam meg az ételt.
Nem akarom fényezni magam, elég sokat főzök - mer' enni ugye kell -, többnyire jól is szokott sikerülni az étel, de ilyen finomat már rég nem készítettem. Szaftos volt, ízes, fűszeres, édes-sós, roppanós és cuppanós. Ez az adag négy evésre volt elég nekem. Az előkészítés elég sok időt vesz igénybe, de a főzés 30 perc alatt csont nélkül megvan.
