No ezt hivják egy "big slab of meat"-nek az óceán túloldalán! Kedves vendégeket invitáltunk ebben a hõgutában vacsorára. Az helybõl adódott, hogy grillezés lesz, mert én be nem gyújtok semmit a konyhában! A tervek szerint be sem megyünk a lakásba, a diófa igazán jó árnyékot ad.

Kutakodtam a csodahüttõben, mit grillezzek, amikoris beleakadtam egy szép száraz marhanyak darabba, ami sok töröttborsban lett pácolva, majd lefagyasztva. No ezzel le van a gond a feleségemrõl, õ "well done" szereti a húst. További keresgéléskor találtam meg az elrejtett szürkemarha rostélyost.

Nem egy tipikus grillmarha, de annyira zsíros volt, hogy meg mertem kockáztatni a megsütését parázson. Súlya volt rendesen, vastagsága is vagy 8 cm! Egy életem, egy halálom, kipróbálom. Legfeljebb nem izlik a vendégeknek. Jóbarátokat lehet nem tökéletes étellel is etetni.

Feleségem is beevezett, hogy akkor az év elsõ padlizsánkrémét is megcsinálná, ha meggrillezek neki egy kis padlizsánt. Annyi parázs általában marad, amivel ezt meg tudom tenni.

A vacsorát 6-ra hirdettük, ezért kivettem reggel a húsokat a fagyasztóból kiolvadni (36 fokban elég gyorsan ment).

Délutánra szobahõmérsékletû lett a hús, összeszedtem hozzá a fûszereket. Kaptam a nagylyánytól négyféle fûszerkeveréket, eköré hangoltam a vacsorát. A marhanyak már eleve borsos volt, azt nem zavartam meg csak egy kis friss õrléssel. A rostélyost a marokkói keverékkel vontam be vastagon.

Menetközben meggondoltam magam, és a marhanyak borsosságát egy kis Provence-i keverékkel lágyítottam.

Kellett valami grillezett körítés is, amihez a másik két fûszer dukál.

• gomba
• cukkíni
• krumpli
• vöröshagyma
• szójaszósz
• olivaolaj

A gombát és a hagymát fóliában szántam a parázsra, nem szeretek velük babrálni, mert mindig belecsúsznak a hamuba ... A megtisztított hagymát kettévágtam és a vágásra szójaszószt cseppentettem. Ez általában szépen beszivárog a hagymalemezek közé. A gombát megmostam, majd egy gombás szójaszósszal ízesitve csomagoltam hármasával fóliába. A hagymákat egyesével, vágott felükkel lefelé kötöztem csomagba az alufóliával. Így kevésbé ég le, mert a leve és a szójaszósz is az aljára folyik.

A krumplikat alaposan megsikáltam, majd úgy vizesen alufóliára tettem. Megsóztam, egy csepp szójaszósszal tovább nedvesítettem, majd a toszkán fûszerkeverékkel is megszórtam. Belegöngyöltem a fóliába.

A cukkíninek nem is volt még magja, így karikára vágtam kb 1,5 cm vastagra. Megsóztam, megszórtam a szicíliai fûszerkeverékkel és egy kis olivaolajjal összeráztam.

Megmostam a 3 kilónyi padlizsánt is, és vizes ruha alatt félretettem a grillezés végére.

Mindennel kész voltam már fél hatkor, megraktam hát a grillt faszénnel, és begyújtottam.

A vendégek befutottak pontban 6-kor. Éhesen.

Szerencsére készültünk: volt elsõnek friss erõs húsleves, amit a fiunknak fõztem még ebédre. Ez tökéletesen megnyugtatta a háborgó gyomrokat, amíg én a tûzön elkezdtem sütögetni.

A faszén teljes begyulladásáig terjedő szakaszban gyorsan beavattam az új palacsintasütőimet. Az eredményről majd beszámolok a legközelebbi palacsintázásnál.

Mivel a parázs még nem az igazi a húsnak, ezért csak a zöldségek mentek a rácsra. (A cukkíni is, csak azt elfelejtettem fotózni.)

Mivel a vendégek már nem akartak éhenhalni, feleségem nekiállt valami elõételnek. Elõször is befogta egyiküket a sárgadinnye becsomagolásába, ami remek étvágygerjesztõ.

Amint ez elkészült, felszolgált még sajtszeletkéket, olivabogyókat és kis pirítóst.

Ennek falatozgatását egy kis frissen sült cukkíniszeletkékkel tettem gazdagabbá. Riasztóan néz ki, kicsit megsült, de ettõl még nem maradt egy szem se belõle.

A hagymás és a gombás csomagocskákat levettem a parázsról egy fatálba. Felszítottam a tüzet és a felszabaduló helyre feltettem a húsokat.

A grill rendesen fûtött, de szerencsére messzire húztam az asztaltól.

Figyelemelterelésként bemutattam a csiliültetvényemet vendégeknek, addig se foglalkoznak a félüres gyomrukkal :)

25 perc és pont idõben értünk vissza az asztalhoz. A nagy hús maghõmérséklete már 59C, lehet fordítani. A kicsi pedig átsült, csak egy kis kéreg kell a túloldalra is.

A kisebb hús levettem a parázsról, és letakartam egy alufóliával 5 percre pihenni.

Ezután felszeleteltem, lehetett kezdeni a vacsora érdemi részét.

A rostélyost addig sütöttem, míg a maghõmérséklete elérte a 69C-t, ami további 25 percet jelentett. Nem akartam szénné égetni, ezért kíméletesebben bántam vele. A rengeteg zsír, ami a húsban és körülötte tanyázott, megvédte az elszenesedéstõl, és szép pirosbarna ropogós kérget produkált. Lefejtettem a csontról, és felszeleteltem a tálaláshoz. A kívül lévõ marhafaggyú olyanra sült, mint a legjobb nyárson sütött szalonna!

Saját paradicsomból, uborkából és hagymából kevert hozzá feleségem egy salátát is. A hússzeleteket egy csepp Worchestershire szósszal véglegesítettem.

A krumpli, a hagyma, a gomba csodásan passzolt a húshoz, ami várakozáson felül puhára sikeredett. A többiek finom borral öblítették le a királyi vacsorát.

Nem volt a leggyorsabb vacsora, de remek lehetõséget adott falatozgatás közben az események megbeszélésére, valamint a padlizsán megsütésére.

Maradt is másnapra nekem egy reggelirevaló belõle.

Legalább olyan jól esett, mint elõzõ nap este