Más néven Wurzelbrot vagy Swiss twisted bread. Egy időben a Lipótiban lehetett egy hagymás változatát kapni, ami édesanyám kedvence volt. Nagyon régóta terveztem, hogy sütök itthon is, az Interneten fellelhető változatok közül megfelelőnek ítélt recept már közel két éve a kedvencek között pihen. Az egyik alapanyag beszerzése azonban nem volt könnyű. Bizonyára ismerik páran a malátaliszttel kapcsolatos sagámat. Az egyik kedves olvasó tanácsára végül elzarándokoltam az Ázsia Bt. boltjába, ahol sikerült sötét malátalisztet venni. Ez ugyan még mindig nem az a bizonyos, világos, de kezdetnek jó lesz.

Együtt volt hát minden, nekiláttam. Vasárnapra esőt jósoltak, gondoltam, szombaton délután összeállítom a tésztát, a hűtőben kivárja a másnapot, aztán vasárnap befejezem.

Hozzávalók:

- 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt plusz egy kicsi a szóráshoz

- 250 g búzakenyérliszt (BL 80)

- 25 g élesztő

- 3,5-4 dl víz

- 1,5 teáskanál búzasikér

- 1 teáskanál sötét malátaliszt

- 1,5 teáskanál só

- kevés olaj

Kimértem a hozzávalókat és a száraz összetevőket egy tálba szitáltam.

Egy sütőélesztőt félbevágtam és a csorba bögrémben alaposan elkevertem a vízzel.

Az élesztős vizet beleöntöttem a lisztekbe és alaposan megdagasztva lágy tésztát gyúrtam belőle. Egészen pontosan majdnem. Az eredeti receptúra 3,3 dl vizet ír, én gondoltam, lesz három deci, aztán ossza be. Hát nem volt elég, hozzáborítottam még egy decit. Na az meg kicsit sok volt. Nem volt vészes, egy kis kenyérlisztet adtam még hozzá, annyit, hogy le tudjam dörzsölgetni a kezemről a rátapadt tésztát, és éppen jó lett.

Kevéske olajjal kikentem a tálat, letakartam fóliával és betettem a hűtőbe.

Reggel hatkor kivettem, a 4-5 fokos fizsider dacára elég rendesen megkelt.

Begyújtottam a sütőbe 1-es fokozaton, a tálat meg feltettem a tűzhely tetejére, hogy kicsit átmelegedjen. Két óra alatt még kelt egy kicsit.

Nyolc óra tájékán kiborítottam az alaposan belisztezett deszkára, a tetejét is megszórtam, és igen óvatosan nagyjából téglalap formára igazgattam. A teteje még elég hűvös volt, lehet, hogy nem elég két óra neki. Ezzel egy időben fogtam egy régi alumínium serpenyőt, bő kétharmadig öntöttem meleg vízzel, betettem a sütő aljába, és felcsavartam a gázt négyesre.

A tésztát egy éles késsel hosszában félbevágtam.

A tészták mindkét végén tekertem kettőt.

A tepsire sütőpapírt terítettem, megszórtam liszttel és ráfektettem a tésztákat.

Betettem a sütőbe (fotó nem készült), és 15 percig 4-es fokozaton sütöttem. További 15 percig sült hármason, majd 20 percig 2-es fokozaton. A leírás szerint az első tíz percben néhányszor meg kellett volna permetezni vízzel a sütő belső falát, de a spricni 20 %-os ecettel volt feltöltve éppen, mivel párhuzamosan a fürdőt takarítottam.

Gyönyörűen megsült, fenséges illatot árasztott. Sajnos kicsit tömör lett, nem emelkedett meg annyira, mint a bolti, de az íze mindenért kárpótolt. Talán még meg lehetett volna vagdosni egy kicsit a tetejét sütés előtt, de majd legközelebb.

Természetesen már azon jár az eszem, hogyan lehetne megbolondítani. Egy hagymás és egy rozmaringos-fokhagymás verziót kellene kipróbálni.