A nyarat az utcában általában mi nyitjuk meg. Ekkor összejön az utca népe, én meg bográcsgulyást (valójában gulyáslevest bográcsban) fõzök nekik. Jó csapat ez, együtt kezdtük a nagyjával az építkezést ebben az utcában.

Az apraja késõbb költözött ide, de ettõl még bevettük õket a társaságba. Szoktunk nyárzárót is tartani, amikor a második szomszédasszony (akinél pájslit meg vadast eszem) palócgulyást fõz, és a gyerekek szinielőadást tartanak.

Ezeknek a buliknak egy közös jellemzõjük van, az a bogrács, ami az avatarom. Ez eredetileg egy réz szilvafõzõ üst, amit anyám talált valahol falusi csavargásai során, én meg lenyúltam, mert 35 literes, és ebbe sok gulyás fér :)

A receptem általában eltér a hagyományostól, most éppen egy NAGY kakukktojás van benne.

• 5 kg marhalábszár
• 3 kg vereshagyma
• 3 kg sárgarépa
• 3 kg krumpli (idén vegyesen újkrumpli és régi)
• 2 kg petrezselyemgyökér
• 1 nagy marhatérd
• 40 dkg füstölt szalonna
• 1 nagyobb zellergumó
• 2-4 zöldpaprika
• 1 nagy csokor petrezselyem és zellerlevél
• 6 ek pirospaprika a Farkas Andris félébõl, hogy szép is legyen
• õrölt kömény, õrölt bors, só,
• csipetke

Tálaláshoz:

• fehérkenyér
• csilipaprikakrém
• veresbor
• meg amit még hoz a társaság

Ez a mennyiség bõven elég 25-30 embernek, de valahogy még soha nem készítettem annyit, hogy ne maradt volna belõle mégannyi :) Kapok is érte rendesen a feleségemtõl, de a szomszédok eddig még nem tiltakoztak a másnapi komalábasért ...

Idén kibéleltem a bográcsot a szalonnával. Rátettem egy réteg hagymakarikát, majd a hús egy részével lefedtem. Ezt sóztam, köményeztem és borsoztam. Jöttek a következõ réteg hagymák, húsok, és fûszerek, míg el nem fogyott. Ekkor beletuszkoltam a kakukktojást, a marhacsontot. Úgy gondoltam, hogy ezzel még tartalmasabb lesz a leves. Rápakoltam a zöldpaprikákat is, majd tüzet gyújtottam a bogrács alatt.

Szép nagy tûzön pörköltem a húst, ami lelkesen szaftot engedett.

Addig rotyogtattam, amig a kezdeti szaftját el nem fõtte. A csont is rendesen viselkedett, nem ugrabugrált a bográcsban. Végül beleszórtam a pirospaprikát, amivel jól összekevertem. Picit hagytam lekapni, mert szeretem a pirított pirospaprikát.

Ekkor felöntöttem vagy 8 liter vízzel, jó erõs tüzet raktam alatta és 4 órán át rotyogtattam. A vizet idõnként persze pótoltam. A harmadik óra után beletettem a felaprított gyökereket és a zellert, majd az általunk csak hínárnak csúfolt petrezselyem/zellerlevél csokrot.

Megkapta a leves a felkockázott krumplit és a szárított csipetkét is. Az apró újkrumpli megfõvésével ellenõriztem, hogy elkészült-e már az étek. Ilyenkor nincs kedvem frissen csipkedni 5 tojásból csipetkét, viszont amikor valami rántott dolgot készítek, mindig marad tojás, amibõl azután leszárított csipetke lesz.

A vendégek önkiszolgáló módon jutnak hozzá a teraszra felcipelt gulyásleveshez, mert ekkorra már nincs túl sok erõm.

Másnap a maradékból ebédeltünk, meg vittünk két barátunknak komatálat, mert most sikerült majdnem eltalálni a mennyiséget, és csak alig maradt a bográcsban (vagy éhesek voltak a vendégek?).

A kutya dolgozott pár órát a marhacsonton másnap ...